Valló László állatvilág, apróvadállomány, természetvédelem
Üregrendszerükben játszóhelyek és napozók is találhatók

Több mint különös a borzok társadalma, amelynek számos részletére csak az utóbbi idők kutatásai nyomán derült fény. Így arra is, hogy nem egyedül élnek, mint hitték, hanem családi csoportokban, amelyeken a legerősebb hím uralkodik, megfutamodásra késztetve minden idegen borzot.

A család, amelyet egymással közeli rokonságban álló egyedek alkotnak, nagy föld alatti üregben lakik, és ez – a talajlakó állatok viszonylatában – valóságos palota, külön játszó- és pihenőhellyel, sőt „szülőszobával”. A mintegy másfél méter átmérőjű kamrák a bejárati nyílástól 10 méterre találhatók, 2-3 méterre a föld alatt. Ezt a nagy, összefüggő üregrendszert az egymást követő nemzedékek akár évszázadokig is lakhatják (amelynek egy-egy részletét olykor rókák és nyulak is „bérelhetik”).

Az alagút-rendszer kiterjedése az évek során több hektárosra is bővülhet.

Angliában tárták föl azt az üregrendszert, amelynek alagútja közel 900 méter hosszú volt, és az ötven kamra mellett 178 bejáratot számoltak össze benne. Úgy becsülték, hogy az állatok mintegy 70 tonna földet mozgattak meg addig, míg kiépült.

A borz Közép-Európa gyakori emlőse, noha élete sokunk számára titokzatos, mivel a nappalt a föld alatti odújában tölti, és onnan csak éjszaka jön elő. Viszonylag termetes állat, hossza 60-90 centiméter, súlya pedig 6-16 kilógramm között változik. Hasán a bunda fekete, a hátán ezüstszürke, fehér pofáját az orrától a szemén át a füléig húzódó fekete sáv díszíti. Orra különlegesen erős és hajlékony, ami a földtúrás kitűnő eszköze. Igazi mindenevő, étlapjára a nyulakat, a patkányokat, a vakondokat épp úgy fölveszi, mint a rovarokat, a békákat, a meztelen csigákat. Kedvenc csemegéje a földigiliszta.

Sötétedéskor indul vadászatra, amiben, mivel rosszul lát, kitűnő szaglása és hallása segíti.

Hazánkban nem védett, de vadászata korlátozott; március 1-től május 31-ig nem lőhető. Erre az időszakra esik az almonkénti egy-négy borzkölyök megszületése, amelyek nyolc héten át maradnak a föld alatti üreg védelmében, miközben az anyjuk szoptatja őket.