Valló László szőlőmetszés, zöldmunkák, szőlőtermesztés, növénytermesztés, kertészet
Itt a szőlőmetszés ideje!

Ne várjunk tovább a szőlő metszésével, mert ha fakadni kezdenek a rügyek, könnyen kiverhetjük őket a beavatkozás során. A munkát a törött, elszáradt, elpusztult, illetve a letermett részek eltávolításával kezdjük. Az egyes tőkéken gyakran képződő, föltűnő, túlságosan vastag és hosszú vesszők valójában semmire sem jók, mert a szövetük laza, igen törékenyek, ugyanakkor a rügyeik kevésbé termékenyek. Legjobb az ilyenektől már az elején megszabadulni.
Fontos, hogy éles, jól záródó ollóval dolgozzunk, mert noha a szőlő nem olyan kényes a metszési sebekre, mint sok gyümölcsfa, a roncsolt sebfelület itt is nehezebben gyógyul, és könnyebben fertőződhet. Legyen kéznél egy éles fűrész is, amivel a törzs vagy a kar visszavágását (ifjítását) végezzük.
Sokat jelent, ha a kertész ismeri a szőlőfajtáit és azok metszési igényét, mert akkor célirányosan és eredményesebben dolgozhat. Ugyanis az egyes fajták metszési igénye például attól függően is különbözhet, hogy a vesszőiken lévő rügyek hol a legtermékenyebbek: az alapon, középen vagy éppen a vesszővégen. Ebből pedig az következik, hogy nem lehet minden tőkét egy kaptafára metszeni.
Ha nem lennénk tisztában szőlőnk metszési igényével, akkor a legjobb hosszúcsapra metszeni, lévén, hogy a fajták többsége ezt igényli. A következő évben, években aztán már a növedékből, illetve a termésből következtetni tudunk a tényleges metszési kívánalomra. Hosszúcsapos metszéskor a termővesszőt 3-5 szemre (világos rügyre) hagyjuk. A vesszőt a rügy fölött 2-3 centis csonk meghagyásával vágjuk vissza ferdén és úgy, hogy a metszlap ne a rügy felé lejtsen, különben a könnyezéskor kifolyó nedv a rügyre csorog és befülleszti.
Termőre metszéskor az egyes termőalapokon fölül mindig a termőrész (ami az 1-2 rügyes rövid csaptól a 9 fölötti rügyszámú szálvesszőig terjedhet) foglaljon helyet, alul pedig az ugarcsap (ami pedig egy vagy két rügyes). Ám ha a fölső, eredetileg termőrésznek hagyott vessző gyönge, vágjuk ki tőből, és az ugarnak szánt erősebbet metsszük termőre. Ugart aztán majd egy másik alkalmas vesszőből metszünk. Törekedjünk arra, hogy a tőkén lehetőleg annyi ugart hagyjunk, amennyi termőrészt.