Valló László nyúltenyésztés, állatvilág, vadgazdálkodás, házinyúl
Látványos a párzás előtti "bokszmérkőzés"

Játékos kergetőzés előzi meg a mezei nyulak márciusi párzását, amikor a szerelmi lázban élő állatok se nem látnak, se nem hallanak, és az utakra is ráfutva gyakrabban válnak közlekedési balesetek áldozatává. A párzási ceremónia része a látványos „bokszmérkőzés” is: a két szerelmes tapsifüles a hátsó lábaira állva tesz verekedésre utaló, esetlen mozdulatokat.

A nász három-négy alkalommal is zajlik évente, amiből almonként 2-3 nyúlfi jön a világra. A nyúlanyák éppen csak megszoptatják kicsinyeiket, túl sok gondot nem viselnek rájuk, így hamarosan önállóvá válnak. A párzással azután vége is a társas kapcsolatnak, a két nem tovább folytatja magányos életét.

A mezei nyúl Európában és Ázsia nyugati felén általánosan elterjedt, a mezők, erdővel határos szántóföldek, kis parcellás mezőgazdasági területek lakója, hazánk legfontosabb szőrmés apró vadja. Nálunk évente közel 100 ezer nyulat lőnek, mintegy 40 ezret fognak be és értékesítenek. Testhossza 50-60 centiméter, súlya 3-7 kilógramm közötti. A vele egy területen élő üregi nyúltól a hosszabb füle, nagyobb termete és az különbözteti meg, hogy nem ás föld alatti járatokat.

Kizárólag növényi táplálékkal él, a termesztett növények aránya főleg a téli időszakban kap nagyobb szerepet az élelmezésében. Elsősorban éjszaka táplálkozik, nappal bokrok, nagyobb fűcsomók, zsombékok rejtekében pihen. Havas teleken a kertek, szérűk környékén keres élelmet, ilyenkor a gyümölcsfák kérgének megrágásával komoly kárt tehet.

A mezei nyúl tipikus menekülő állat, fő önvédelmi fegyvere a lába, amivel óránként 70 kilométeres sebesség elérésére is képes. A veszély fölismerésében a hosszú fül, a nagy szem és a kifinomult szaglóérzék segíti. Mivel izzadtságmirigyei nincsenek, a nagy fülkagylók a test hőszabályozásában is fontos szerepet játszanak.

A lábak talpszőrzetének különleges bolyhozottsága teszi lehetővé, hogy gazdájuk csúszós terepen is könnyen válthasson irányt, így rázva le üldözőjét. Ellenségei megtévesztését szolgálja az a trükkje, miszerint a pihenőhelyére érkezése előtt a saját nyomán visszafut, majd nagy oldalugrásokat téve foglalja el a vackát. Így a szagnyomot követő ragadozók összezavarodnak. Az ereje teljében lévő nyúl nem is lesz egykönnyen prédája a rókáknak, menyéteknek, kóbor házi macskáknak és kutyáknak, ezek elsősorban a beteg, öreg állatok és a gyönge lábú nyulacskák sorait ritkítják.