Valló László növényvilág, kertészet, kertbarátok, dísznövénytermesztés
A kankalin

Stílusosan az olasz primavera, azaz tavasz szóból ered a kankalin tudományos (nemzetség)neve, a Primula, amely igencsak meghonosodott nálunk. Ellenállni sem lehet a nagy kihívásnak, hogy a tavasz kezdetén ne vásároljunk cserepes változataiból. Még akkor is, ha tudjuk: csak rövid ideig díszítik otthonunkat. Többségük árnyékos, nedves talajok lakója, a nálunk honos kankalinokkal, de főleg az orvosi kankalinnal gyakran összefuthatunk a nyirkos talajú erdőkben vagy vízpartokon. Az Alföldön kevésbé gyakori, de mindenütt máshol megtalálhatjuk a tavaszi erdőkben, sőt a réteken is.
Növényünk könnyen keresztezhető más fajokkal, nem csoda, hogy a nemesítők kedvence is; sokféle szín- és alakváltozatát hozták létre. Köztük a legismertebb a közönséges vagy szártalan kankalin (Primula vulgaris), ezt követi az orvosi kankalin (Primula veris), az előbbihez hasonló levelekkel, de más formájú, hosszú szárakon fejlődött virágzatokkal. De említhetnénk még a szobakankalint, a tündérkankalint, továbbá a bronzlevelűt, a gömböset, a cifrát, vagy az egészen különös formájú kosborképű kankalint. Az izgalmas újdonságot kedvelőknek az orvosi kankalin tigrismintázatú Victoriana fajtája bizonyosan nem okoz csalódást.
A cserepes kankalinok ideális szobai tartási hőmérséklete 13-16 fok. Erre ügyeljünk, mert a meleg szobában hamar tönkremennek. Jó, ha világos helyen, az ablak közelében állnak, de nem a tűző napon, és távol a fűtőtesttől. Hűvös körülmények között elegendő egyszer öntözni hetente. Az elnyílt virágokat folyamatosan távolítsuk el tőből, hogy a növény ne a magok érlelésére, hanem újabb virágok nevelésére fordíthassa az energiáját. Az elvirágzott töveket kiültethetjük a kertünkbe, félárnyékba, és egy kis szerencsével jövő tavaszra már saját nevelésű primulánk lehet.