Valló László kertészet, díszcserjék szaporítása, díszcserjefajták, virágos díszcserjék
Kertünk pompás ékessége a japánbirs

Kevés olyan látványos ékessége van a kora tavaszi kertnek, mint a japánbirs vagy díszbirs, amelynek tűzpiros virágzó ágai valósággal beragyogják a kertet. Tövisei kellemetlenek ugyan, de ez eltörpül a nagy, viasszerű, piros, rózsaszín vagy barackrózsaszín virágok fenséges látványa mellett. Egy-egy virágzó ágát a vázába téve beragyogja a szobánkat is.

Kis tojásnyi, illatos termései szeptemberben érnek, amelyek ehetetlenül kemények és fanyarok. Megfőzve kompótnak jók, de nagyon sokáig kell főzni őket.

Hazánkban a szigetországból származó, lombhullató japánbirsnek két alapfaja van jelen. Az egyik a valódi japánbirs (Chaenomeles japonica), amely szerényebb küllemű, a másik a nagyobb díszítőértékű pompás japánbirs (Chaenomeles speciosa). A két faj hibridje a Chaenomeles x superba, amely megjelenésére nézve a két alapfaj között áll, ennek soraiban az alacsonyabb (egy méter körüli), piros virágú változatok a legnépszerűbbek.

A japánbirs tápanyagban gazdag, jó vízellátású talajt, napos vagy félárnyékos termőhelyet igényel. Ha a talajban sok a mész, a növény levelei nyáron kisárgulnak, a tő visszamarad a fejlődésben. Sarjakkal vagy bujtással szaporíthatjuk. A cserje kezdetben lassan nő és csak néhány év alatt éri el a végleges magasságát.

Ültethetjük egymagában (szoliterként), vagy kisebb-nagyobb csoportokban. A hasonló időben virágzó aranyvessző vagy gyöngyvessző körében különösen is kitűnik szépségével. Alkalmas sövénynek is; bokrát ne tavasszal metsszük, hanem a virágzás elmúltával, különben nem virágzik olyan gazdagon.