Mezőgazda alternatív szőlőtermesztés, borászat, otthon hobby kert
A szőlőfajta az egyetlen termelési tényező, amely szervesen összekapcsolja, átszövi a szőlő-borgazdaságot. A borok nemzetközileg is túlnyomóan a szőlőfajták nevét viselik, így váltak ismertekké, sok esetben világhírű, márkás termékekké.
Ahol a bormárka neve elkülönül, általában ott is meghatározott szőlőfajták állnak a háttérben. Például a Tokaji aszú főfajtái a Furmint és a Hárslevelű, az Egri Bikavér és a Szekszárdi Bikavér esetében több szőlőfajta között a Kékfrankosé a vezérszerep.
 
A szőlő-és borfajta egyezősége nem azt jelenti, hogy kizárólag a fajtatiszta borokra voksolunk. Készülnek finom, élvezetes borok több szőlőfajta egybeszüreteléséből, sőt házikerti viszonylatban igen gyakran ez a jellemző gyakorlat. A lényeg az, hogy olyan fajtákat szüreteljünk egybe, amelyek jól harmonizálnak egymással.
 
A szőlőfajták választéka rendkívül széles körű. A termesztett kultúrnövények között nem található egy sem, melynek a fajtaköre számszerűleg megközelíteni a szőlőét. A 4-5 ezer éves, ma már minden földrészen elterjedt szőlőkultúra tízezernél is több szőlőfajtával számol. Közülük csupán a Kárpát-medencében és hazánkban is több száz faját termesztenek – kezdve a hungarikumoktól a világfajtákig.

Egy-egy fajta genetikailag megalapozott tulajdonságokkal rendelkezik. Ebből kiindulva tudni kell, hogy nincs tökéletes fajta, de minden fajtának vannak előnyös tulajdonságai, melyek kellő ismeretek birtokában kiaknázhatók. A választás nagyon izgalmas, nem könnyű feladat.

A speciális fajtatulajdonságok mind a szőlőművelésben, mind a borkészítésben hangsúlyosak. A szőlőfajták termesztési értékét meghatározó tulajdonságok a legfontosabbak: a tenyészidő hossza és a beérés ideje (korai, közép-, késői érésű), a termés minősége, a környezeti igény, a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, a termelésbiztonság. Korábban fontos szempontként nevezték meg a termelőképességet is, de ma már minden termesztésre javasolt szőlőfajtával elérhető a gazdaságos termelésmennyiség, ha az egyéb követelményekben szakszerűen járunk el.

Borászatilag a fajta legfontosabb jellemzője a termés minőségével – kiemelten a beérési mustfokkal – összefüggésben a bor minősége, a fő összetevők (alkohol-, sav-, extrakttartalom) harmóniája, az illat- és zamatgazdagság, továbbá más fajtaértékek, technológiai sajátosságok (pl. lényeredék).