Valló László
Kártékony madárként él a köztudatban a seregély, a szőlősgazdák pedig egyenesen ellenségként tekintenek rá (különösen azok, akiknek a birtokán a madarak intézték el a szüretet).
Pedig – Herman Ottót idézve – „évi munkája ezerszer többet ér, mint amennyi kárt okozhat arasznyi időben.” Való igaz, hogy a seregély táplálékának mindössze 5-6 százalékát teszi ki a gyümölcs, különben hasznos rovarpusztító, főleg a lucernakárosító barkók irtásában jeleskedik. De hát ez sovány vigasz a károsult szőlősgazdának...
 
A seregély februárban érkezik hozzánk és novemberben indul útnak telelőhelyére. Tavasszal a hím olyan díszes nászruhát ölt (fehér pöttyös fekete tolla ekkor zöldes-bíboros, ércfényű árnyalatban tündököl), hogy az avatatlan szemlélő valami ismeretlen madárnak nézné. Az egymásra talált seregély-pár fészkét a fák odvába, épületek üregeibe, elhagyott harkályodúkba rakja, abba érkezik az 5-7 halványkék tojás. S noha rendesen csak egy fészekaljat nevel, a sok kicsi sokra megy, mert hazánkban akár egymillió pár is költhet. Ez a szám azután az ősszel északról érkezőkkel elérheti a 6-8 milliót is, s ilyenkor (a szőlőérés idején) óriás felhőkbe verődve járják a határt.
 
Hazánkban a seregély nem védett ugyan, de gyérítése csak szigorú szabályokhoz között végezhető. Ha a gazdák szerződnek egy vadásztársasággal, akkor a mezőőrök lőhetik. De csak igen korlátozott számban, adott területen csak néhányat a több ezres-tízezres tömegből, és a kilőtt madarakról jelentést kell tenni a hatóságnak. S mivel ilyenformán a kilövés nem bizonyul hatékony megoldásnak, a szőlősgazdák nem is nagyon élnek vele. Régi módszer a hanggal (kereplővel) való riasztás, amelynek mai, korszerű változata a propán-bután gázzal működő ágyú. A nagy dörrenésre általában megriadnak és fölszállnak a szőlősorokból a seregélyek, ám egy idő után rájönnek, hogy ebből semmi bajuk nem származik.
 
Úgyannyira, hogy vérükké válik: ahol dörög az ágyú, ott valószínűleg sok a táplálék, nosza, repüljünk oda! Mindent összevetve csak egyetlen hatásos eszköz marad a termesztők kezében a madarak ellen, szőlősorok Raschel-hálóval való fedése. Ez azonban csak a kisebb kertekben járható út, a nagyobb területek ilyen védelme úgyszólván megfizethetetlen.