Valló László növénytermesztés, kertészet, bogyósok
Igazi vitaminbomba a josta

Csaknem száz esztendeje hozták létre Németországban ezt a genetikai szempontból a fekete ribiszke és a köszméte között álló új gyümölcsfajt, amelyet josta néven ismert meg a világ. Ez a kisbetűvel írandó josta a két keresztezett faj német nevének első betűiből képződött, aminek a magyar megfelelője a riszméte, a ribiszkeköszmétéből. Minthogy azonban a Josta egyúttal a legismertebb német fajta neve is, ezért nagybetűvel írandó, miként a magyar nemesítésű riszméte, a Rikö is.

A riszméte vagy közismert nevén a josta nagy előnye a köszmétéhez képest, hogy tüskétlen, viszont bogyója a fekete ribiszkénél nagyobb. Nem olyan savas, mint a köszméte, ugyanakkor hiányzik belőle a fekete ribiszkére jellemző „orvosságos” mellékíz, amit sokan nem kedvelnek. A két faj előnyös tulajdonságait beltartalmában is egyesíti: B1-, B2- és C-vitaminokban különösen gazdag, finomabb savai az emésztést segítik, színanyagai pedig az immunrendszert erősítik.

Június végétől érő gyümölcse friss fogyasztásra és mélyhűtésre egyaránt alkalmas. Feldolgozva leves, mártás és gyümölcslé készíthető belőle. A hűtőszekrényben 3-4 napig eltartható.

A riszméte jó választás lehet a kertben, mert jó fagytűrő és nincs semmi extra igénye, jól tűri a kötöttebb talajokat is. Félárnyékba ültessük. Bokor formában erős növekedésű, hibája, hogy erősen elterül, a földre hajló ágakon szennyeződhet a termés. Ez a hátrány a törzses formát nem jellemzi, viszont kevesebbet terem, mint a bokor. A termőkorú bokor metszése során a már elöregedett, 5-6 éves ágakat váltsuk le folyamatosan, hogy a helyükbe lépő fiatalabb gallyakkal, ágakkal termőegyensúlyban tarthassuk a riszmétét.