Valló László növénytermesztés, kertészet, táplálkozás, palántanevelés
Vitaminokban, ásványi sókban és rostban gazdag

Levél még nem futott be akkora karriert, mint a salátáé. Jótékony étrendi hatását már az ókorban fölfedezték, és a mediterrán térségben jellemzően nyersen fogyasztották. Az általánosan elterjedt recept szerint sózták, majd ecettel, olajjal és fűszerekkel ízesítették. Elnevezése a latin salsus, azaz sózott szóra vezethető vissza. Európa északi felében évszázadokon át főzve fogyasztották, ez volt a módi még a második világháború után is. Kár volt a tüzelőért, hiszen a saláta nyersen igazán üdítő és teljes értékű: vitaminokban és ásványi sókban gazdag, ugyanakkor kevés kalóriát tartalmaz és mint rostban gazdag zöldség, kitűnő hatású az emésztőrendszerre. Napjainkban a nyers fogyasztása dívik, de a salátalevesek is reneszánszukat élik.
A legtöbb salátaféle kényes és érzékeny. Előnye, hogy gyöngébb minőségű talajon is megterem, a szermaradványokra azonban érzékeny. Sekély gyökérzete miatt a nyári időszakban érzékeny a víz- és tápanyagellátásra, és fogékony a talaj nagy sótartalmára, ami például a rendszeres és nagy adagú műtrágyahasználat során alakulhat ki. A nitrogén és a saláta immár elhíresült kapcsolatáról fontos tudni, hogy a nitrogén túladagolás hatására a salátában is megemelkedhet a nitráttartalom aránya, ami főleg a csecsemőkre lehet veszélyes. Ez leginkább a hajtatásban, ott is a fényszegény időszakban fordul elő, amikor is a vontatottabb fehérje előállítás miatt a nitrát-nitrogén nem tud maradéktalanul beépülni, és fölhalmozódik a növényben.
Napjaink gazdag a salátaválasztékából ezúttal a nyáron is termeszthetőket említjük. Ezek egyike az ovális, megnyúlt levelű római saláta, amely nyáron jól pótolhatja a fejes salátát. A ropogós levelű jégsalátának is létezik nyári változata. A batávia saláta, amelynek megjelenésében a fejes- és a jégsaláta tulajdonságai ötvöződnek, egész éven át termeszthető. Élénk színű, kellemes ízű, frissen roppanó levelei egyre kedveltebb Európában.