Valló László biokertész, gyógynövénygyűjtés, gyógynövényismeret, gyógynövény-feldolgozás
Hungarikum az orvosi székfű, azaz a kamilla

Különös, hogy a legzordabb talajviszonyok között él hazánk és a világ egyik legismertebb, legsokoldalúbb hatású gyógynövénye, az orvosi székfű, amelyet ma már hungarikumként tartunk számon.

Az Alföld szikes, sülevényes legelőin virul, főleg a Hortobágy vidékén, eredeti neve, a szikfű is ősi termőhelyére, a szikes pusztákra utal. Már az ókori népek is éltek vele, de mi magyarok is évszázadok óta használjuk sokféle nyavalya ellen. Ismertségét, tekintélyét jelzi a sokféle népi elnevezése is, mint amilyen az anyafű, a mesterfű, a szüzek anyja. Hatóanyagát napjainkban is számos állam hivatalos drogként tartja nyilván a gyógyszerkönyvében.

Az orvosi székfű (vagy kamilla) egy-, olykor kétéves, gyéren elágazó szárú, 10-40 centiméter magas növény. Fészekvirágzatában a külső kör nyelves virágai fehérek, a belső kör csöves virágai sárgák. Az egész növény jellegzetes illatú, fontos ismertetője, hogy a virágzás végén a virágzati vacok kúposan kiemelkedik és belül üregessé válik. Így különböztethető meg például az ebszékfűtől, ami igen hasonlít rá, de teljesen illatmentes és gyógyászati szempontból használhatatlan. A sugártalan székfű még megtévesztőbb lehet gyönge kamillaillatával, azonban a hasonló alakú virágzatából vagy a nyelves, vagy a csöves virágok hiányoznak.

Drogja (teája) gyulladáscsökkentő, görcsoldó, nyugtató, tisztítja a légutakat, a gyomor-, bél-, hólyag- és epezavarok gyógyítására is javallott, emellett gyulladáscsökkentő és bőrápoló készítmények fontos alkotóeleme.

Régebben szembetegségekre is használták gyulladásgátló borogatásként, de mivel kötőhártya-gyulladást válthat ki, nem javallott.