Valló László dísznövényismeret, dísznövények betegségei, dísznövénytermesztés, virágos dísznövény
A skarlátpiros japán dérbabér

A japán dérbabér egész évben dísze a kertnek, de télen még varázslatosabb fényes leveleivel, a hajtáscsúcsokon fejlődő, orgonára emlékeztető, skarlátpiros bimbókból álló virágzatával - különösen, ha a hó adja a hátteret. A bimbókból tavasszal fejlődnek ki a krémszínű virágok, ősszel pedig ezek helyét foglalják el a fényes-piros termésdíszek a nőivarú példányokon.
 

A japán dérbabér (Skimmia japonica) a távol-keleti országból származó, egy-másfél méter magas, fölfelé törő ágrendszerű, kerekded formájú, örökzöld cserje, illatos, tojásdad levelekkel. Kétlaki növény, azaz egyes példányain csak hím, illetve csak nővirágokat találunk. A nő egyedek virága szerényebb ugyan, de termésdíszükkel kárpótolnak, amennyiben a közelben álló hím egyed beporozza őket. A hímek virága szebb, ám nem hoznak termést. Kivételt jelent a Skimmia japonica ssp. reevesiana nevű változat, amelynek virágai öntermékenyek.
 

A dérbabér szépsége mellett jó alkalmazkodóképességével, kiváló téltűrésével és azzal is kitűnik, hogy jól bírja a szennyezett városi levegőt. A tápdús, semleges kémhatású, üde talaj az ideális számára, illetve az árnyékos, félárnyékos környezet. A meszet nem bírja, a tűző nap is megviseli, ilyen viszonyok között levelei megsárgulnak. Ültethetjük a kertbe, csoportosan, vagy tarthatjuk cserépben, elhelyezhetjük a balkonon. Erős hidegben óvatosan, kevés vízzel öntözzük a japán dérbabért, mert ha a gyökérlabda vízzel telítődik (átázik) és megfagy, a gyökérzet elpusztul. Megoldást jelenthet az is, ha az edényt a fölső pereméig a földbe süllyesztjük.