Valló László madarak, madárvédelem, természetvédelem, madárélőhelyek védelme
Évről évre nő azon költözőmadarak száma, amelyek nálunk vészelik át a telet

Hogy az enyhe telek milyen fölfordulást okoznak a vonuló-áttelelő madarak életében, annak a madarászok a megmondhatói. A mostani december-január különösen jelentős változásokat hozott; az eredetileg a déli országokban telelő madarak tömegesen gondolják meg magukat, és nálunk vészelik át ezt az időszakot.

Különösen szembeszökő a változás a Dél-Alföldön, a Körös-Maros Nemzeti Park területén, ahol – nagy meglepetésre – több száz költöző bíbic helyezkedett várakozó álláspontra, de a tavak vidékén kárókatonákat, nagy pólingot, kócsagot, sőt bölömbikát is fölfedezhet a természetjáró. De ezen a tájon, a Fehértónál töltik az idejüket a darvak is (az év elején fölmért állományuk 3500 példányra volt tehető), velük együtt pajzsos cankók, hósármányok, kenderikék kisebb-nagyobb csapatai is itt járnak táplálék után a környező szántóföldekre. Ugyanakkor megnőtt az erre portyázó rétisasok száma is, a parlagi sasok jelentős része pedig eleve nálunk tölti a telet. Ezek mellett a messzi északról jött gatyás ölyveket és kékes rétihéjákat is megfigyeltek a természetvédők.

Az alföldi és a dunántúli tavak vidékén népes a vadrécék, vadludak tábora is. Köztük fölfedezhetők a nagy lilikek, a vörösnyakú ludak, a vörös ásóludak, a fütyülő, a csörgő és a kontyos récék, és olykor előfordul a ritka szépség, a guvat is.

A nagy lilik (Anser albifrons) rendszeresen nagy számban jelenik meg hazánkban október és március között, a nyári ludakkal és vetési ludakkal alkotott vegyes csapatokban. Minden jelentősebb tó és mocsár vidékén előfordul, a Fertő tó különösen kedvelt helye. Legtöbbjük Oroszország tundráiról érkezik, nyaranta ott költ, a párok 4-7 kislibát nevelnek. Költőhelyén főleg fűféléket fogyaszt, nálunk a kukoricatarlókon, vetéseken, repceföldeken kutat táplálék után, vagy a gyepet legeli. Tollazata sötét-szürkésbarna, jellegzetessége a homlokán látható fehér folt. Tekintélyes víziszárnyas, súlya 1,8-3 kilógramm között változik, szárnyfesztávolsága 130-160 centiméter. Nálunk október elseje és január 31-e között vadászható.

A kontyos réce Magyarországon rendszeresen fészkelő kis víziszárnyas, noha a családalapító párok száma legföljebb száz lehet. Apró halakkal táplálkozik, amelyekért 6-7 méter mélyre is lemerül. Súlya fél és egy kiló közötti. A fejhez simuló konty a hím jellegzetessége. Nagyobb állományai vonulók, de tekintélyes a száma a nálunk telelőknek is. Hazánkban védett, eszmei értéke 50 ezer forint.