Valló László kertészet, gyógynövény, zöldségek házikertben, növénytermesztés
Nélkülözhetetlen gyógynövényünk a torma

Sokan lebecsülik a tormát, mint csípős, nem különösebben ízletes reszeléket, aminek ráadásul a táplálkozási értéke is szerény. Ez mind igaz, ám a gyógyhatása és a könnyű termeszthetősége elegendő ok arra, hogy időről időre írjunk róla, különösen télvíz idején.

Csodanövényként kezdte a Volga és a Don vidékén, ahonnan származik, és ahol ma is az életerő jelképeként tekintenek rá, amit az izzasztóan csípős íze, ereje is megtestesít.

Gyógy- és fűszernövényként éltek vele már akkor is, és ez a státusza mára sem változott. Gyógynövényként bebizonyosodott róla, hogy frissen reszelve baktériumölő és vírusgyöngítő befolyása fél napig is kitart. Antibakteriális hatását glikozidjainak köszönhetjük, a benne található mustárolaj a nyálkahártyák vérellátását növeli, s ezzel fölszabadítja a letapadt nyákot. Csípős illóolaját belélegezve pedig tisztulnak a légutak. A népi gyógyászatban pakolásként használva, illetve a sajgó testrészbe bedörzsölve enyhíti az ízületi fájdalmakat.

A reszelt torma, ha ízében nem is vetekszik számos divatos fűszerrel, jó étvágygerjesztő hatású, így már csak ezért is érdemes élni vele. Akár köretként, akár frissen reszelve, ecetesen vagy tormamártás formájában fogyasztjuk, sajátos, karakteres ízt ad az ételeknek. Főtt húsok mellé adva, hidegtálak ízesítésére is kiváló.

Ha gondot viselünk rá, akár egész éven át is fogyaszthatjuk a kertben termesztett saját tormánkat, mert fölszedett állapotban jól tárolható. Enyhe télen pedig, ha a föld nem fagy át, igény szerint szedhető. Nincs extra elvárása, fontos, hogy földjét az átlagosnál mélyebben, 40-50 centiméterre forgassuk meg ültetés előtt. Talajban nem válogat, de a homokos földekben szebben fejlődik. Ha kertünk kötött talajú, a tormának kijelölt területen célszerű homok vagy tőzeg beforgatásával lazábbá tenni a földet. Nem kifejezetten fénykedvelő, árnyékban is szépen díszlik, viszont vízigényes, a nyári, aszályos időszakban öntözésre szorul. Érdemes folyamatosan szaporítani, mert csak az egyéves gyökér a teljes értékű, a többéves már fás és nehezen emészthető.