Valló László állatvilág, madarak, madárvédelem
A holló a föld egyik legokosabb madara

Kevés olyan madara van az északi féltekének, amelyhez annyi legenda, mítosz, hiedelem kapcsolódna, mint a hollóhoz. Ebben alighanem része van a varjúnál nagyobb, tekintélyes külsejének, vaskos, nagy csőrének, a 130 centimétert is elérő szárnyfesztávolságának, ébenfekete tollazatának. Röpte erőteljes, egyenes vonalú, de gyakran kering a magasban, ilyenkor messzire hangzik a titokzatos, mély klong-klong vagy króó-króó kiáltása. És különösen messzire hangzott a régebbi századokban, amikor az öldöklő csaták után hollók ezrei köröztek az elnémult csatatér fölött és lepték el az emberi tetemeket.

Nem csoda, hogy mítoszok, hiedelmek kötődtek hozzá: a németek és a svédek például évszázadokon át úgy tartották, hogy a hollók a meggyilkolt emberek szellemei. A Brit-szigeteken a walesiek istenként tisztelték, nemkülönben az Észak-Amerika nyugati partjain élő bennszülöttek, hasonlóképpen a Kamcsatka félszigeten élő őslakók is. Napjainkban Írország és Wales hivatalos címermadara.

A holló köztudottan összeforrt Mátyás királyunk történetével is, olyannyira, hogy királyi jelképpé lépett elő. A Sziléziai Krónikában lejegyzett legenda szerint Mátyás király egy vadászat alkalmával levette a kezéről a gyűrűjét, és azt egy holló elragadta. Mátyás nem hagyta annyiban, üldözőbe vette a madarat és visszaszerezte a gyűrűt, és az esetre emlékezve választotta címermadarául a hollót.

Más források szerint viszont ennél sokkal prózaibb oka lehetett a címerválasztásnak: a király nagyapjának Holló köve nevű birtokrésze volt a névadó. Mindez azonban nem homályosítja el a magyar történelmi múlt egyik legszebb legendáját, amely szerint, amikor a fiatal Mátyás Prágában raboskodott, anyja egy holló útján küldött neki levelet. Arany János állított remekbe szabott irodalmi emléket a Mátyás anyja című balladájában.

A hollót a föld egyik legokosabb madarának tartják a kutatók, ami agyának a többi madaraknál nagyobb méretében, illetve remek alkalmazkodóképességében is megnyilvánul. Kísérletek sora derített fényt kitűnő problémamegoldó képességére, ami a mindennapi betevő falat megszerzésében különösen is megmutatkozik.

Hazai állományuk egyre növekszik. Száz éve még igen kisszámú volt a hollónépesség, napjainkra megsokszorozódott a hazai költőpárok száma, 5-6 ezerre tehető. Korábban a hegyvidéki erdők lakója volt, ma már az Alföldön is jelen van.

Nálunk védett, eszmei értéke 50 ezer forint. A vadászok szerint kártétele miatt már alkalmi gyérítésre szorulna, de a természetvédelem ezt még nem látja indokoltnak.