Pethes József alma, almatermesztés, metszés, kertészet, kiskert, gyümölcsök
Ha az időjárás engedi, januárban hozzá lehet látni az almafák metszéséhez. Ezt főleg a nagyobb ültetvényeken szokták megtenni, hogy időben végezzenek a munkával, de kis kertekben ráérünk februárban, márciusban is elvégezni.

Ha az időjárás engedi, januárban hozzá lehet látni az almafák metszéséhez. Ezt főleg a nagyobb ültetvényeken szokták megtenni, hogy időben végezzenek a munkával, de kis kertekben ráérünk februárban, márciusban is elvégezni. A fa fiatal korában, már a korona kialakításánál arra kell törekednünk, hogy a következő években megfelelő mennyiségű és minőségű termőrészek képződhessenek a vázágakon. Az almafa koronáját sokféle módon alakíthatjuk, de legtöbbször ágcsoportos, sudaras koronának kezdjük nevelni, ami azt jelenti, hogy egy középső tengely (sudár) mentén különböző szinteken ágcsoportokat, általában négy különböző irányba álló ágat nevelünk. Ezeken az ágakon képződnek majd a termőrészek. Legideálisabb, ha az ágakon, gallyakon vízszintesen, úgynevezett halbordaszerűen hagyjuk növekedni a termőrészeket, azaz a lefelé, illetve felfelé növő vesszőket távolítjuk el a koronaalakítás során.
Az almafának vannak egy- és többéves termőrészei. Az első csoportba tartozik a 4-5 cm hosszú dárda, az 5-15 cm-es sima termőnyárs, a 10-40 cm-es középhosszú termővessző és a 40 cm-nél nagyobb hosszú termővessző, ami erős metszés következtében alakul ki. Többéves termőrész a dárdás termőgally és a termőbog, ami egyéves rövid termőhajtásból képződik és többszörösen elágazódhat.
Az almafajták sokszínűsége miatt nagyon nehéz lenne általános érvényű metszési módot adni az almára. A fajták között nagy eltérés tapasztalható növekedési erélyben, és a metszés mértékére is igen különböző módon reagálnak az egyes fajták. Általánosságban elmondható, hogy az erősen növő fajták, például a Starking, illetve a vastag vesszőket nevelő fajták (Húsvéti rozmaring, Nyári fontos) nem szeretik az erős metszést, annak hatására a koronájuk elsűrűsödik. Ezeket a fajtákat csak ritkítani célszerű. A gyenge növekedésű fajtákat, például a Jonatánt metszhetjük erősebben. A legtöbb fajta középerős növekedésű és közepesen erős metszést igényel.
A metszést azzal kezdjük, hogy eltávolítjuk az esetleges beteg részeket és a meredeken felfelé törő vízhajtásokat. Ha ezekből sok van, az az előző évi túlzott metszés eredménye, ilyenkor ritkítsuk meg a vízhajtásokat, és mérsékelten vágjuk őket vissza, hogy termőrészek képződhessenek rajtuk. A vázágakat és a sudarat vágjuk vissza közepesen erősen kifelé álló rügyre, a vázágakon található termőrészeket ritkítsuk, inkább a vízszintesen elhelyezkedőket hagyjuk meg.
Fiatal fáknál hagyjunk közepesen hosszú és hosszú termővesszőket, mert jövőre ezekből lesz dárdás termőgally. Semmiképp se vágjuk őket vissza erősen! Idős fáknál az elöregedett kalácsokat megfiatalíthatjuk a kalácsok visszavágásával. A 2 cm átmérőnél nagyobb sebeket kenjük be sebkezelővel.