Valló László állatvilág, állatvédelem, emlősök, természetvédelem
Téli védelem a kedves kis emlősöknek

Közel fél éven át téli álmot alusznak azok a (keleti) sünök is, amelyek a lakott területeket, parkokat, kerteket választották életterükül. Ha a hőmérséklet tartósan 8 fok alá csökken, rájuk tör az álmosság, és ha nem találnak védett, szigetelt búvóhelyet, akár meg is fagyhatnak a nagy lehűlések idején. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület három olyan ötlettel is szolgál, amelyek biztos téli védelmet jelentenek a kis emlősöknek.

Az első a fából készült süntanya, vagy süngarázs, amely nyaranta a tűző nap ellen védi az állatokat, télen pedig tartós szállásul szolgál. Célszerű száraz levelekkel föltölteni a lenyitható tetejű süntanyát, és lombbal, illetve rőzsével borítani az egész téli szállást, hogy a nagy hidegek idején is teljes védelmet adjon. Kerti berendezéseket árusító üzletben, lerakatban is beszerezhető a süntanya.

A másik megoldás, ha a fából vagy műanyagból készült, dobozos, illetve keretes kialakítású komposztáló aljában egy akkora nyílást vágunk, hogy azon át a sün bejuthasson a menedéket jelentő, vastagon rakott növényi hulladék alá.

A harmadik ötlet a természetvédelmi rőzserakás építése a kert félreeső, bokros sarkában. Ami a legkevésbé új találmány, hiszen valaha a fa- és rőzserakások, szénaboglyák, szalmakupacok szerves részei voltak a kerteknek, udvaroknak, napjainkban viszont már egyre kevesebb van belőlük. A mesterséges rőzserakásnak alapot vethetünk például sugárirányban a földre rakott téglákból vagy farönkökből. Ha ezek közeit falombbal töltjük ki, az építmény belseje védettebb lesz. Egyébként alap nélkül, egyszerűen csak a földre is építhetjük a rőzserakást, de ennek a központi részét is föl kell tölteni hullott falevéllel, fűkaszálékkal. Ezt követően az ágakat úgy kell az alap köré, illetve egymás fölé rakni, hogy jól egymásba kapaszkodhassanak, és a szél ne bonthassa meg a rőzserakást.