Valló László kertészet, díszcserje, virágos díszcserjék, díszcserjefajták
Jázmin és jezsámen

Nem jázmin a jezsámen: közös vonásuk, hogy illatosak, ám amíg jázminok (Jasminum fruticans, humile és nudiflorum) sárgán virágoznak, a jezsámenek (Philadelphus coronarius, virginalis) ragyogó fehérben pompáznak. A jezsámen jó száz esztendeje élte „virágkorát” Európában, akkoriban elsősorban az erősen illatos coronarius változat hódított. Azóta jó néhány faja, illetve ezek számtalan hibridje került a köztermesztésbe. Közöttük a telt virágú virginalis csoport az egyik legnépszerűbb, hibridjei azonban nem olyan illatosak.

A jezsámen szerény igényű, lombhullató cserje, átlagos kerti viszonyok között is szépen díszlik. Napon és félárnyékban egyaránt jól érzi magát, tápanyagigénye átlagos, a szárazságot viszonylag jól tűri, de tartós aszályban öntözésre szorul. Fürtben álló krémfehér, illatos virágai a nyár elején nyílnak. Különlegessége, hogy lombozata sok szaponint tartalmaz, ezért ha leveleit összetörjük és vízzel elegyítjük, az oldat habzani fog, amit szappanként használhatunk.

Már csak az illata miatt is érdemes legalább egy bokornak helyet szorítani a kertben. Jól illik a cserjecsoportba is, emellett alkalmas térelválasztónak, és nyíratlan sövény is nevelhető belőle.

Mivel ágai 3-4 év után elöregszenek, rendszeres ifjításra szorul. Azonban az időszerű visszametszést mindig csak az elvirágzást követően végezzük el. Sokféle módon szaporíthatjuk, így például félfás és fás dugványról, gyökérhajtásról vagy a vessző bujtásával.