Valló László díszcserjék, díszcserjefajták, kertészet, dísznövényismeret
Teret követel a kertben a csodálatos labdarózsa

Közkedvelt díszcserjénk a bangita (Viburnum) nemzetségbe tartozó labdarózsa, amely gömbvirágaival emlékezetes látványt nyújt minden évben.

Botanikai szempontból ez a változat a kánya bangita juharlevelű fajtája (Viburnum opulus Roseum), ami csupa meddő virágokból áll, amelyekből nem fejlődik bogyótermés, de az ősszel narancsvörösre színeződő, látványos lombozata részben ellensúlyozza ezt a hiányosságot. Kettő-négy méter magasra növő, fölálló ágrendszerű, terebélyes bokra teret követel a kertben. Napon és félárnyékban egyaránt szépen díszlik, a laza szerkezetű, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajokat kedveli, kívánatos, hogy földje kissé nyirkos is legyen.

Bokra elsűrűsödésre hajlamos, ezért a már korosabb növényeket tanácsos rügyfakadás előtt rendszeres ritkító metszésben részesíteni; a kuszán nőtt, fejletlenebb ágrészeket tőből ki kell metszeni. Jól bírja a hideget, a betegségekre nem túlságosan fogékony, de a levéltetvek gyakran megszállják. Félfás dugvánnyal szaporíthatjuk.

Az illatos labdarózsa (Viburnum carlcephalum) az előbbinél kisebb, másfél-két méterre növő bangita változat, amelynek szintén meddő virágai kellemes vaníliaillatot árasztanak. Átlagos kerti talajt, napos vagy félárnyékos fekvést kíván, épületek, utak közelébe telepítve illata jól érvényesül. Az ültetést követő két évben távolítsuk el a virágait, mert így a tő hamarabb megerősödik.