Valló László állatvilág, emlősök, csülkös vad
Erdeinkben a legveszedelmesebb emlős az anyakoca

Korunk újabb hóbortja a szelfizés, azaz megörökíteni magunkat mobilunk fényképezőgépével különböző, nem egyszer kockázatos helyzetekben. Az ilyen veszélyes mutatványok szedik is az áldozataikat: a legutolsó az az indiai férfi, aki egy barnamedvével akart szelfizni, ám az állat ezt nem vette jó néven, és széttépte. (Az esemény a világhálón megtekinthető.)

Barnamedve híján nálunk a malacait védő vaddisznó anyakoca a legveszedelmesebb emlős az erdeinkben a márciustól május végéig terjedő időszakban, de a kijelölt úton haladva kicsi az esély a találkozásra. Ha mégis megesne, fussunk el, ahogy csak a lábunk bírja – javasolják az erdészek -, mert az anyadisznót megijeszteni nem lehet.

Sok a baj a vaddisznóval Európa szerte – és nem csak a sertéspestis terjesztése miatt. Noha vadásszák mindenütt, a népessége növekszik, és egyre jelentősebb károkat okoz a mezőgazdaságban. Azért is, mert kiváló alkalmazkodó, és az élőhellyel szemben nincs különösebb igénye, csak a búvóhelymentes, teljesen nyílt területeket kerüli. Az ember ugyan elvette természetes élőhelyei jó részét, ám adott másikat az elhanyagolt területeivel és a szeméttelepeivel, amit a vaddisznó egyre inkább kezd belakni.

Életrevalósága a szaporodásában is megmutatkozik; egy anyakoca átlagosan 2-4 malacot ellik (de a 6-7 csíkos malacka sem ritka egy-egy családban). Az új nemzedék nőstényei már 10-12 hónapos korukban képesek szaporodni.

Kevesen tudják, hogy a vaddisznók jól úsznak, így a nagyobb folyók, tavak szigetein is megtelepedhetnek.

Átlagos súlyuk 50 és 200 kilógramm közötti, de Oroszországban nem ritkák a 300 kiló fölötti példányok sem. A Dél-Európában élő vaddisznók viszont jóval kisebbek, legföljebb száz kilót nyomnak.