Valló László állatvilág, természetvédelem, vadkár
Hazánkban tiltott háziállatként tartani a mosómedvét

Ha úgy gondoljuk, hogy hazánkban a mosómedve csak az állatkertek lakója, bizony tévedünk, mert ma már az ország legkülönbözőbb helyein előfordul. A vadászok ejtettek el mosómedvét Debrecen környékén éppúgy, mint Vas és Pest megyében.

Szerencsére még nagyon szórványos a jelenléte, és reméljük, nem is jutunk el odáig, mint az Egyesült Államokban, ahol tömegesen szemtelenkedik be a lakott területekre, kukákat borogat föl az ételmaradékért és megdézsmálja a kertek terméseit. Ám ez csak a kisebbik baj vele, az igazi veszedelmet az jelenti, hogy egy veszélyes orsóférget, a nyugat-nílusi vírust, továbbá a veszettséget terjeszti, és e kórságok az emberre is veszélyesek. A betegségeket az erdőbe kijáró, a mosómedvével érintkező kutyák és macskák behurcolhatják a településekre. Éppen ezért Magyarországon 2010-től nem lehet háziállatként mosómedvét tartani.

Az eredetileg észak-amerikai mosómedve európai térnyerésének a németek ágyaztak meg, amikor a második világháború idején részint a szőrméjéért, részint pedig kedvtelésből tartották. Csakhogy számos példány megszökött a telepekről és a vadonban kezdett önálló életet, így napjainkban becslések szerint már a félmillió példányt is elérheti a németországi állomány. És persze terjeszkedik; legújabban Lengyelország dél-nyugati határa mentén tapasztalták a megjelenését.

A mintegy 6 kilós súlyú mosómedve életre való, rendkívül jól alkalmazkodó teremtés. A víz mellett élő népesség halakkal, rákokkal táplálkozik, de megél mindenütt, ahol táplálékot talál. Éppen a táplálékforrás miatt vonzza az ember közelsége is. Mindent megeszik: a bogyókat, makkot, gabonát éppúgy, mint a gyümölcs- és zöldségféléket, és nagy pusztítója a madártojásoknak is. Rendesen magányosan él, de a táplálékbőség egy helyre vonzhatja az állatokat. Éjszaka aktív. Noha kiváló úszó, a vizet nem különösebben kedveli, a földön kissé esetlenül mozog, de meglepően gyorsan fut. Hallása, látása kiváló, az éjszakai fényviszonyokhoz is jól alkalmazkodik. Ügyesen mászik, a nappalt gyakran tölti a fák magasában, a lombkorona takarásában.