Valló László állatvilág, lótenyésztés, lókiképzés, fogathajtás, lófajták
Élénk, gyors mozgású, energikus a shagya

Ha bepillantunk a lótenyésztés történetébe, jól láthatjuk a mindenkori hadvezetés meghatározó szerepét. Tetten érhetjük ezt a shagya arab lovunk tenyésztésének történetében is, amelynek kezdete a 19. század eleje. Ezt megelőzően fogalmazódik meg az igény az osztrák császári seregben: a katonalovak ne csak gyorsak és kitartóak legyenek, hanem elegánsak is, hogy a lovas parádékon jól mutassanak.

Ennek jegyében alapítja meg II. József 1789-ben a Bábolnai Császári és Királyi Ménest kiváló és nemes lóállomány létrehozására. Ezt követően teremti meg Csekonics József bábolnai méneskapitány spanyol és arab mének bevonásával azt az alapállományt, ami a további fejlesztések kiindulása lesz. 1816-ban születik az a határozat, hogy a nagy arab vérhányadú bábolnai kancákat csak arab mének fedezhetik. Így jön létre a bábolnai arab ló, amelynek névadója, Shagya Senior 1836-ban érkezik Szíriából a méntelepre.

Az első világháború és az azt követő trianoni területvesztés a shagya arab magyar lófajta szétszóratását hozta magával; sok lovunkat külföldön fogták tenyésztésbe. 1932-vel a fölfutás ideje köszöntött a fajtára, és tartott tíz éven át. Ekkor vált a shagya arab világhírű fogatfajtává. A második világháború után a politika döntött a lovak sorsa fölött is, Bábolna baromfitenyésztő szocialista mintagazdasággá alakult, a lótenyésztést elhanyagolták, így ebben az időszakban számos értékes arab lovunk került nyugat-európai tenyésztőkhöz. 1990-től ismét komoly shagya arab tenyésztési munka indult Bábolnán, ami ma is tart, a fajta 2004 óta nemzeti kincsünk. Napjainkban a magán lótartók körében is egyre népszerűbb, hazai tenyésztőit a Magyarországi Arabló-tenyésztők Egyesülete fogja össze.

A shagya arab arányos testfölépítésű, tetszetős küllemű, elegáns ló. Színe jellemzően szürke, de pej és fekete változatban is előfordul. Marmagassága 155-160 centiméter, vérmérséklete élénk, így mozgása is gyors és energikus. Ugyanakkor szelíd, tanulékony, könnyen kezelhető, és a gyermekek barátja is. Későn érő típus és hosszú élettartamú. Mivel kitartó, és jól bírja a hosszú vágtákat, szívesen használják a távlovaglásban. Egyes példányaik szépen helytállnak fogatban is, néhányuk pedig a díjlovaglásban tűnik ki; a 120 centiméteres akadályt magabiztosan ugorja át.

Hobbi- és oktatólóként egyaránt beváltak, kezességük és tanulékonyságuk révén a hagyományőrző lovasíjászok körében is népszerűek.