Valló László kertészet, házikerti gyümölcsök, bogyósgyümölcs, gyümölcstermesztés
Gyógyhatását már Hippokratész korában is ismerték

Keresett gyümölcs a szeder, és bizony drága is, amiről könnyen meggyőződhetünk, ha érése idején, nyár végén keressük a piacon. Nem csoda, hiszen egészséges és finom; a termésben jelentős mennyiségű az a vitamin, az ásványi anyag és a gyümölcssav, a természetes színanyagában rejlő flavonoidok pedig hatásos immunerősítők és gyulladáscsökkentők.

Kapva kap rajta a hűtő- és konzervipar is, dzsem, lé, szörp, zselé egyaránt készül belőle, a cukrászatban a fagylaltot, a joghurtot ízesítik-színesítik vele. Gyümölcsét kis mézzel és tejszínnel elkeverve nem mindennapi turmixot készíthetünk.


Ha kertünk, földünk alkalmas a termesztésére, érdemes megfontolnunk piacra termelését. A talaj minőségére és kémhatására nem olyan kényes, mint a málna. Jó víz- és levegőgazdálkodású legyen, nem való túlságosan nedves földbe, mert károsodhat a gyökere. A kitettség fontos a szeder számára, így legbiztonságosabban a kiegyenlített éghajlatú hegy- és dombvidékeken termeszthető. Igénye általánosságban a szőlőéhez hasonló. Az erős szelekre érzékeny, a sarjakat az uralkodó széljáráshoz igazítva kell a támaszrendszeren elhelyezni, illetve rögzíteni. Gazdaságosan csak 800 millimétert meghaladó csapadék mellett termeszthető. Mivel a nyári hónapok csapadéka különösen fontos a nagy, piacos bogyók fejlődése szempontjából, nagyobb felületű termesztése csak öntözés mellett tanácsolt.


A tüskétlen szeder gyümölcsének zöme a főhajtásokon képződő másodrendű hajtásokon, illetve az ebből alakult vesszőkön képződik. A termőkorú tőkén négy-öt tősarjat (főhajtást) hagyjunk meg, a legfejlettebbek közül. Ha ezek hossza elérte a 2,5- 3 métert, csúcsukat metsszük vissza, mert ezzel serkentjük a másodrendű hajtások (vesszők) képződését. A másodrendű vesszőket pedig 40-60 centiméterre vágjuk vissza, hogy szebb gyümölcsöket kapjunk, illetve hogy kezelhetőbbé váljon az ültetvényünk.