Valló László kertészet, díszcserjék, díszcserjefajták
Kertünk éke a babarózsa

Nem is olyan régen még nem volt kert babarózsa (Prunus triloba) nélkül, napjainkra azonban vesztett a népszerűségéből, aminek egyik oka érzékenysége a moníliás fertőzésre. Ennek ellenére ma is sokan ragaszkodnak hozzá, hiszen a rózsaszínű, bájos „babavirágokkal” gazdagon rakott bokrának ragyogása a tavaszi verőfényben maga a gyönyörűség. Varázsát arányos bokorformájának és annak köszönheti, hogy virágai a vesszők tejes hosszában nyílnak. Különösen jól mutat lépcsők, bejáratok mellett, napsütötte fal előtt, vagy a kert egy kiemelt pontján, ahol teljes szépségében megmutatkozhat. De helyet kaphat a cserjecsoportban is. Díszítőértékét növeli, hogy levelei ősszel olykor sárgára színeződnek, mielőtt lehullanának. Tövébe ültetve a korán nyíló hagymások jó termőhelyre találnak.
A babarózsa napos fekvést, legföljebb félárnyékot, mélyrétegű, jó vízáteresztő talajt kíván, vízigénye közepes. Vesszői kezdetben fölfelé nőnek, később ívben meghajlanak. Az idősebb példányok rendszeres metszést igényelnek, elvirágzott vesszőiket rögvest az elvirágzás után messük vissza az alsó, zölden kihajtó rügyekre. Így a nyáron képződött hajtás teljes hosszában berakódik virágrügyekkel, és a bokor a következő tavaszon ismét gazdagon virágzik.
Veszedelmes betegsége a monília. Tavasszal, virágzásban, a virágokon át fertőzi meg a cserjét. A megbetegített vessző gyorsan pusztul, a fertőzés rohamosan terjed a gyökér felé. Ha ezt észlejük, haladéktalanul vágjuk vissza a beteg, elhalt vessződarabot úgy, hogy az egészséges részből is legalább 2 centimétert lecsípünk. A tavaszi lemosó permetezéssel sokat tehetünk a monília ellen.
A babarózsát dugványozással, illetve sarjakkal szaporíthatjuk. Telt virágú (multiplex) változatát igen borsos áron kínálják a faiskolák.