Valló László szőlészet, borászat, szőlőtermesztés, szőlőfajták
Korai érésű, illatos, zamatos, bőtermő szőlőfajta

Évtizedeken át alig hallatott magáról a zenit szőlőfajtánk, pedig már 1951-ben megszületett az ezerjó és az osztrák bouvier keresztezéséből a pécsi Király Ferenc munkájának eredményeként. 1976-ban állami elismerést kapott.

Napjainkban csak alig 600 hektáron termesztjük, ám népszerűsége egyre nő, amiben oroszlánrésze van a jelenlegi borízlésnek, ami a könnyedebb, illatos-zamatos és harmonikus boroknak kedvez. Másfelől jó termesztési tulajdonságai, megbízható termőképessége is ráirányítják a figyelmet.

A zenit nagy, sötétzöld, hólyagos levelű, laza lombozatú, erős növekedésű fajta, közepesen nagy fürtökkel, abban zöldes-fehér színű, feketén pontozott, vastag héjú bogyókkal.

Kifejezetten fagyérzékeny, így a termőhely megválasztása kulcsfontosságú a termesztésében. Szeptember első felében érik, zöldmunka igénye közepes.

Jelenlegi fő termőhelyei Eger és a Mátra alja, valamint a Balaton felvidéken Balatonfüred-Csopak térsége. Különösen jó bort ad az ásványi anyagokban gazdag, vulkáni talajokon. Az ilyen termőhelyeken – kis termésmennyiség mellett – gyümölcsös, ásványos, illatban, zamatban gazdag, savaiban harmonikus bor erjeszthető belőle.

Igazi értékei több éves érlelés után bontakoznak ki, miközben finom savai is megőrződnek.