Valló László állatvilág, állatvédelem, ragadozómadarak, madárélőhelyek védelme
Hazánkban ritka madárfajokat észlelhettünk az idei télen

Izgalmas és mozgalmas események kiváltója volt az idei tél, nemcsak a madarászok, hanem a madarak számára is. Elkészült a 2017. évi sasleltár, amelynek során a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a nemzetipark-igazgatóságokkal és civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve megszámolta a hazánkban föllelhető ragadozó madarakat, illetve más madárfajokat. Noha ez a fölmérés csak az ország területének 17 százalékra terjedt ki, a gyűjtött adatok jó eligazításul szolgálnak. A számlálóbiztosok mintegy 550 rétisast és 300 parlagi sast figyeltek meg. A szakemberek hozzáteszik: a soknak látszó megfigyelt példány ellenére a sasok még mindig ritkák hazánkban. Rétisasból ugyanis 4-5, parlagi sasból pedig csak 2 jut 100 négyzetkilométerre. Emellett 3 szirti sast és 2 fekete sast is sikerült regisztrálni. A legnagyobb arányban egerészölyveket figyeltek meg, mintegy 4200 példányt, de szép számmal mutatkozott vörös vércse (730), kékes rétihéja (620), barna rétihéja (360) és karvaly (170) is. A nappali ragadozók mellett fülesbaglyokat is megfigyeltek, továbbá 60 holló és 110 nagy őrgébics és mintegy 160 túzok is leltárba került.
Az észak-európai nagy hidegek elől sok ritka madárfaj is hazánkba menekült. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területére eső Duna szakaszon például szokatlanul sok vízi szárnyas gyűlt össze. A természetvédők többször is láthattak itt olyan madárritkaságokat, mint az örvös bukó, a füstös réce, a jegesréce. A récék mellett nagy számban ütöttek tanyát a ludak, köztük a ritka és igen veszélyeztetett kis lilik, a vörösnyakú lúd és az apácalúd, amely utóbbi szintén ritka látvány mifelénk.
Idén különösen sok helyütt és nagy számban figyelhettük meg a fenyőrigót, amely tömegesen érkezett hozzánk Északról és telelt minálunk. Egy részük a mi fekete rigónkhoz hasonlóan emberközelben élő, tipikus városi madár a fészkelőhelyén. Középhegységeinkben kis számban költ is a fenyőrigó. Legnagyobb csapatai ilyenkor, tél végén mutatkoznak, együttesen veszik az irányt észak felé.
Az apácalúd a Jeges-tenger, illetve az Atlanti-óceán északi részén élő madárfaj, amely az apácák ornátusára hasonlító öltözetet visel. Ez a mintegy másfél kilós, fűfélékkel, hínárokkal táplálkozó szép lúdféle ritka vendég nálunk, és mivel jellemzően tengerparti övezetben él, a jövőben sem várható, hogy nagyobb számban látogat el hozzánk. Minthogy a költés ideje alatt eltűnt az emberek szeme elől, a középkorban az a hiedelem terjedt el róla, hogy nem tojással szaporodik, hanem rejtélyes módon a fán terem.