Valló László kertészet, kertépítészet, dísznövény védelme, kerti virág
Színes virágaival elhozza a tavaszt

Tél végén, ha kicsit megenyhül az idő, már várhatjuk a kikeleti bangita virágzását. Nem mindennapi élmény a színekre szomjazó kertésznek a szürke télben megpillantani a bokor gyönyörű, fehéres-rózsaszín virágait.

A lombfakadás előtt nyíló kikeleti bangita (Viburnum x bodnantense) lassan növő, karcsún fölfelé törekvő, meredeken fölálló ágú cserje. Legfőbb értéke az illatos, bugában álló, rózsaszínnel árnyalt korai virága, de a kihajtás után a vörösesbarna ágain fejlődő bronzos levelek is szemrevaló őszi díszei a kertnek.

A kertben ültethetjük magányosan vagy kisebb csoportokban is, esetleg más, kora tavasszal nyíló cserjékkel társítva. Bokra nem terebélyes, de viszonylag magas, 2 és 3,5 méter közötti. Mint a bangiták általában, ez a faj sem öntermékeny, de ha a közelben található egy vele azonos időben nyíló rokon faj, akkor termést érlel. A mutatós, tojásdad forma bordó bogyók enyhén mérgezők.

A kertben napos vagy félárnyékos, széltől védett helyen fejlődik a legszebben, üde, jó vízáteresztő talajon. Számottevő gombabetegsége nincs, a levéltetvek azonban károsíthatják. Kezdetben lassan fejlődik, 3-4 év után viszont erőteljessé válik a növekedése. Csak az ötödik évtől igényel metszést; a virágzás után az elöregedett, illetve a nagyon gyengén fejlett ágakat messük ki a bokrából. Nyár végén vágott félfás dugvánnyal szaporíthatjuk.

A virágos vesszők vázába téve a lakásban is sokáig virulnak.