Valló László kertészet, kertészkedés, kertépítészet, hobbikertész, hobbikert
Az elbűvölő gerbera

Olykor fölkapottabb, máskor szerényen a háttérben marad, de a cserepes, illetve a vágott virágok kínálatából sokáig nem hiányozhat a gerbera. A kertészetekben zömmel mostanra, a tél végére időzítik a virágzását, illetve árusítását. Nem véletlen, hogy ma az ötödig legnépszerűbb vágott virág a világon, hiszen gyönyörű, színes, margarétaszerű virágcsokrát csak csodálni lehet. Az 1800-as években megkezdett nemesítése óta több ezer fajtája, illetve változata bűvöli el a gerberák szerelmeseit. A virágok színükben és méretükben különböznek egymástól.
A gerbera a trópusok szülötte, a nemzetség – amely nevét Traugott Gerberről, a német természettudósról kapta – elsősorban Dél-Afrikában és Dél-Ázsiában terjedt el, és mint ilyen, fagyérzékeny évelő, igen kényes. Mindenekelőtt fényigényes, de érzékeny a szélre (huzatra) is, így ha nyáron kivisszük a kertbe, föltétlenül szélárnyékba tegyük. Fontos tudni, hogy a nyári déli tűző nap is árt neki, ettől óvjuk. A téli időszakban viszont a lakás legverőfényesebb részén adjunk helyet neki.
A gerbera tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajt kíván, nyáron igényli a rendszeres tápoldatozást. Sűrű és erős gyökérzete miatt igen rosszul tűri az átültetést, így célszerű minél tovább az eredeti cserepében tartanunk. Télen azonban ritkábban adjunk vizébe tápoldatot, és kevesebbszer is öntözzük, de arra ügyeljünk, hogy a földje ne száradjon ki teljesen. A túlöntözés viszont – azaz a pangó víz megjelenése a cserépben – a gyökerek pusztulását idézheti elő. Tanácsos úgy locsolni, hogy a levelét ne érje víz, mert a lisztharmat könnyen megfertőzheti.