Mezőgazda gasztronómia
Mindig nagy a kísértés, hogy hagyjuk jó sokáig a seprőn a bort, hiszen annál több értékes anyag oldódik ki belőle, és annál jobb lesz majd az ital is.

Ez azonban kockázatos, mert a seprő igen könnyen bomló anyagok elegye, amelyből egy határon túl kellemetlen ízű és szagú anyagok képződnek.

Ezekből borhiba, borbetegség származik. Az első fejtésnek nem az a célja, hogy mindjárt teljesen kész, tiszta, tükrös bort nyerjünk, hanem hogy idejében elkülönítsük az újbort a veszélyes üledéktől. A bort az állandó változás jellemzi, lesz még ideje fejlődni, érni, tökéletesedni. Igyekezzünk tehát eltalálni azt a határpontot, ameddig a borseprő jelenléte még javítja az ital minőségét. Ez az az állapot, amikor a bor nagyjából megtisztult.

Fejtéskor azokat a tételeket vegyük előre, amelyek savszegény szőlőfajtákból készültek, és alkoholtartalmuk is kisebb. Idén az idő az átlagosnál melegebb volt, a bor átalakulása is gyorsabban zajlott. Ez most azért fontos, mert az idei borokra jellemző nagyobb cukortartalom mellett – a késői fejtéssel – csökkenhet a savtartalmuk, ami az ital tartósságát lenne hivatva megnövelni.
 
Fontos, hogy mindig alaposan kimosott, tiszta eszközökkel, edényekkel, törlőruhákkal dolgozzunk. A bort tiszta és kénezett hordóba fejtsük,100 literenként fél szál kénszelet elégetésével fertőtlenítve. Kénezzük az egészséges újbort is: a kisebb alkoholtartalmú, könnyebb típusú borokat 1 deka, a „nehezebb”, testesebb italokat 2 deka borkén fölhasználásával stabilizáljuk. A borként 5-10 liter borban alaposan elkeverve oldjuk föl, és öntsük a fogadó hordóba. Fejtés után ne hagyjuk darabban a bort, a maradékot demizsonba, üvegekbe fejtsük át!