Valló László halászat, halbiológia, haltenyésztés, ragadozó halak, állatvilág
Kapás van! A balin

Ha a vízparton állva hirtelen támadt, fröccsenő burjánzás nyomán ijedten szétspriccelő kishalakra leszünk figyelmesek, szinte biztosak lehetünk benne, hogy vizeink talán legvehemensebb rablójával, a balinnal találkoztunk.

Állkapcsában nincsenek fogak, emiatt a zsákmány könnyen kicsúszhat a szájából. Áldozatát egy óriási hörpöléssel kénytelen elnyelni, ezért is támad olyan hevesen. Nagy úszói és különösen fejlett farokúszója villámgyorssá teszik a vízben, hátúszójának nagy első sugarával pedig gyakran húz barázdát a felszínen, amiről szintén fölismerhető.

A balin (vagy másképpen ragadozó őn, baksa, villámkeszeg és még sorolhatnánk) Európában általánosan elterjedt faj, hazánk szinte valamennyi nagyobb vizében előfordul. Jellegzetes nyílt vízi hal, jellemzően a felszín közelében tartózkodik, ahol kedvenc táplálékhala a csapatokban járó küsz is mozog. Fejlett példányai 50-70 centiméteresek, 2-5 kilósgrammosak. 5 kiló fölötti egyedei már ritkaságszámba mennek. A hivatalos magyar csúcsot az a 10,5 kilós példány tarja, amelyet 1991-ben fogtak a Lázbérci víztározóban.

Tilalmi ideje március elsejétől április 30-ig tart, legkisebb kifogható mérete 40 centiméter.

A balin étlapján első helyen ugyan a kis halak, a küszök állnak, de megeszi a vízbe hulló bogarat, lepkét is. Erre alapozva terjedt el a legyező horgászata, ami sokban hasonlít a pisztrángozáshoz, csak itt erősebb fölszerelésre és nagyobb távú dobásokra van szükség. Horgászhatjuk pergetve, műcsalival, köztük wobblerrel, gumihallal, hosszú levelű körforgókkal. Gyakran egész nap rabol, de legeredményesebben a hajnali és az esti órákban foghatjuk. Fontos tudni azonban, hogy igen óvatos, csónakzörgésre, hangoskodásra hamar odébbáll. A horgon „emberesen” védekezik, kifogása nagy horgászélmény.