Mezőgazda állatvilág
Sokan panaszkodnak, hogy télen kevesebbet tojnak a tyúkjaik. Pedig a mesterséges megvilágítással segíthetünk a gondon.

Ez főleg a háztáji tyúkokat érinti, ugyanis nagyüzemi körülmények között optimális ellátást, takarmányozást, fűtést és világítást kapnak. Háztájiban téli tojástermelésre leginkább a kisebb testű, korán érő fajták alkalmasak. A márciusi, áprilisi csirkék már augusztus-szeptemberben, a nagyobb testűek októberben, novemberben elkezdenek tojni. A téli, 16 órás sötétség hátráltatja a tyúkok takarmányfelvételét és tojástermelését. Ezt érdemes mesterséges világítással megrövidíteni, mert a többletmegvilágítás serkenti az ivarszervek működését. E célból legalább 12 órányi világosságot kell biztosítanunk a tojóknak.

Fajtától függően a jércék 6-7 hónapos korban kezdik el a tojásrakást. Az első évben tojnak legbővebben, de ekkor még apróbbak a tojások. A második évben ugyan 15-20 százalékkal kevesebbet tojnak, de tojásaik 10-12 százalékkal nehezebbek is. Két évnél tovább nem érdemes a tojótyúkokat megtartani, mert nagymértékben csökken a tojáshozamuk. Évente a tojóállomány felét szükséges fiatal jércékkel pótolni. Különösen fontos erre odafigyelni azért, mert természetes körülmények között az értékes őszi és téli tojásokat a korábbi kelésből származó jércék tojják.

Keltetőtojás termelése esetén különösen fontos a megfelelő ivararány beállítása. Kistestű (tojótípusú) fajták esetében 12-15 tyúkot számíthatunk egy kakasra, ökológiai tartásban 7-10 tyúkkal számolhatunk kakasonként. A kakasokat sem érdemes kétéves kornál tovább tartani. Az állománysűrűség mellett fontos a csoportnagyság is: zárt udvaron egy csoportban 50-100 állatnál több ne legyen, és kerülni kell a különböző korú állatok keveredését.