Valló László erdőhasználat, erdőkárok, gombagyűjtés, gyógynövények gyűjtése, természetvédelem
Kiránduljunk, ám ügyeljünk a zsákmányszerzés tilalmaira!

Nem leszünk lelkesek, ha tudatosul bennünk, hogy erdőt-mezőt járó útjaink során mit vihetünk haza a szabad természetből.

Megelőlegezzük a választ: alig valamit.

Ám ha meggondoljuk, milyen sérülékeny a természeti környezet, és mennyi veszély fenyegeti az erdei, mezei életközösségeket, jobban megértjük a szigorúságot. Hiszen például az elhullajtott szarvasagancs vagy a bokorban, csalitban megbúvó madártojás már csak azért is a területileg illetékes vadásztársaság tulajdona, hogy a szerzési szenvedélyének hódoló ember ne járja be értük keresztül-kasul az erdőt, ne tiporja a termőréteget, ne zavarja meg a belső terek életközösségét. Aki tehát az itt föllelt agancsot elviszi, az egyszerűen lop.

Ha részleteiben nézzük, általános a tiltás a moha, az erdei avar, illetve a talaj humuszos termőrétegére nézve. Tilos a védett növényfajok (cserjék, vadvirágok) gyűjtése, pusztítása. Tilos továbbá az ásványok, ásványtársulások, ősmaradványok gyűjtése, károsítása. És ha valamilyen csodás véletlen folytán avarkori aranytárgyakra bukkannánk, bizony azok sem lehetnének a miénk, az államot illetik.

Van azonban néhány dolog, amit az erdőtulajdonos is köteles eltűrni. Ezek közé tartozik, hogy gombából, vadgyümölcsből, gyógynövényből naponta és személyenként 2-2 kiló gyűjthető – de csak az állami erdőkben.

A magánerdőben ehhez a tulajdonos engedélye kell. Mint ahogy az elhalt fa, száraz ág elvitelének, a fenyőgally, a toboz, a díszítő lomb gyűjtésének engedélyezése is az erdőgazdálkodón múlik.

A föld alatt élő, fejlődő gombafajok is csak kizárólag az erdőbirtokos engedélyével és az erdőtörvényben előírtak szerint gyűjthetők.

E sok tilalomfa azonban ne szegje a kedvünket, hiszen az erdei kirándulások látványban, hangulatban páratlan élményt nyújtanak - mindenféle zsákmányszerzés nélkül is.