Mezőgazda állatvilág
Rendszeres etetéssel kertünkbe szoktathatjuk.

 Remek ötlet volt Tersánszky Józsi Jenőtől, hogy erről a bozontos farkú, bájos emlősünkről mintázta meg mesealakját. Misi mókus inkább világgá megy, mintsem hogy beleszokjon az iskolai rendbe, és elhatározza, hogy megkeresi az örökké termő fát, nyilván azzal a szándékkal, hogy ne kelljen télre gyűjtögetni. Eközben sok-sok kalandot él át, ámde végül mégis visszatér a régi otthonába, és folytatja rendes mókuséletét. Megmarad rokonszenves kis erdőlakónknak, akivel üdítő élmény minden találkozás az erdőben, a városi parkokban, a fás-bokros kertekben.


Az európai mókus (Sciurus vulgaris) pehelysúlyú kis rágcsáló, súlya nyáron a negyed kilót, télen - a zsírrétegében fölhalmozott tartalék tápanyaggal- a fél kilót közelíti. Téli bundája a nyárinál vastagabb, öltözetének színe a lomblevelű erdőkben vörösesbarna, míg ahol a fenyvesek aránya a meghatározó, feketés, illetve sötétbarna. Ebben az alkalmazkodóképesség megnyilvánulását láthatjuk, hiszen a sötét fenyvesben a sötétbarna mókus kevésbé tűnik föl, mint a vörös, és fordítva. Magyarországi élőhelyei a legkülönbözőbb erdőtípusok, a síktól egészen a hegyvidékekig. Rendszeresen etetve hamar megbarátkozik az emberrel, és a városi parkokba, a nagyobb fás-cserjés kertekbe odaszoktatható. Hazai állománya állandónak mondható, nem veszélyeztetett, de védett: eszmei értéke 25 ezer forint.

A természetvédők szerint a táplálékul szolgáló mogyorócserjék, dió- és tölgyfák ültetésével, illetve a késő őszi, téli etetésükkel segíthetjük népességük megmaradását, hiszen természetes élőhelyeik pusztulása nálunk is számottevő.
 
E fürge, örökmozgó állatok a párzási időszakban különösen aktívak. Párválasztás alkalmával a hím nem sokat szépeleg: kinézi választottját és addig űzi-üldözi, míg célt nem ér vele. A párzási idő mókuséknál decembertől júliusig tart, melynek eredményeként 4-5 utód jön a világra a fák magasában ágakból készített, gömbölyű fészekben, amelynek alulról van a bejárata. A fiatal állatok igen érzékenyek, egy-egy zordabb télben háromnegyedük is elpusztul. Táplálékuk igen sokféle: a fenyőmagtól, a diótól, mogyorótól, tölgy- és bükkmakktól kezdve a fakérgen át gombák, rovarok, tojások, sőt madárfiókák is szerepelnek az étlapjukon. Ősszel több kamrát is kinéznek maguknak, ahol bespájzolnak bükkmakkból, mogyoróból, hogy átvészelhessék a telet. Igazi téli álmot nem alszanak, de nagyokat szunyókálnak és sokat pihennek.