Mezőgazda otthon hobby kert
Magyarországon egyre kevesebb olyan élővíz, patak, folyó tó van, amelynek vize igazán alkalmas öntözésre. Ahol van vízvezeték, ott gyakorlatilag ivóvízzel öntözzük kertjeinket, ami óriási luxus, ha tekintetbe vesszük, hogy 1 köbméter víz tisztítási költsége az az ivóvízminőségig egyre emelkedik. Az országban mintegy 3 millió kiskert van, a becslések szerint ennek legalább a felét vezetékes vízzel öntözik.
Hogy az élethez nélkülözhetetlen víz egyre inkább szinte stratégiai fontosságú, bizonyítja, hogy az olyan gazdag ország is, mint az Amerikai Egyesült Államok, nagyon átgondolt takarékossági intézkedéseket vezet be. Sok helyütt megvalósították az úgynevezett „szürke vízzel”, a konyhából távozó mosogató és- mosóvízzel való öntözést. Ezek egyelőre egyedi, egy-egy háztartásra szóló megoldások, és alapkövetelmény, hogy az adott háztartásban egyáltalán ne használjanak szintetikus mosogatószereket, csak speciális környezetbarát tisztítószereket.


Ezeket olcsóbban adják a szintetikus szereknél hogy ezzel is ösztönözzék a vásárlásukat. Nem lebecsülendő az úgynevezett szürke víz mennyisége, amely a háztartásban felhasznált víznek az 55-60 százalékát teszi ki. Ugyancsak az Amerikai Egyesült Államokban dolgoztak ki olyan rendszereket, ahol az esővizet a komposzthalmon csörgeztetik keresztül, így az értékes anyagokkal, mikroorganizmusok millióival, valamint ásványi elemekkel és gilisztapetékkel gazdagszik.

Ez az úgynevezett komposztvíz különösen száraz időszakban a legkiválóbb öntözővíz. Egyszerű módon nyerhetjük: földdé érett komposzttal harmadáig töltött edénybe esővizet töltünk, egy-két napig állni hagyjuk, majd szűrés után ezzel öntözünk.

Az esővíz. A legolcsóbb öntözővíz. A biolevek készítéséhez ezt használjuk. (Sajnos az esővíz kémhatása egyre savanyúbb. Mértek már 4-es pH-jú esővizet is hazánk területén. Ez a hazai és az ideszállított légszennyezéssel az ipartelepekkel van összefüggésben. A kén-dioxid és más levegőt szennyező anyagok nem tartják tiszteletben az országhatárokat. Ha azonban választásra kényszerülünk, a nitrátos vizek, az erősen klórozott és drága vezetékes víz és az esővíz között, mégis az utóbbit kell választanunk.

A biokertészek belső meggyőződésből a meglévő erőforrásokat is felhasználják, így az esővizet is. Minden cseppet érdemes megmenteni. Az évente összegyűjthető esővíz mennyisége nem lebecsülendő. A tető dőlésétől, hajlásszögétől függően, hazánkban egyetlen tetőnégyzetméterről – átlagos csapadék esetén – 300-450 liter esővizet lehet összegyűjteni.

Az esővízgyűjtőt, a ciszternát a legjobb a föld alá süllyeszteni. Fontos, hogy a ciszterna vízzáró legyen, azaz különleges betonból készüljön, ellenkező esetben a keletkező repedéseken keresztül a víz megszökik. Az esővíz a magas szervesanyag-tartalma folytán idővel szagot kaphat, ezt 1 köbméter esővízre számítva 1-2 g rézszulfát bekeverésével mérsékelhetjük. Évente egyszer igen alaposan ki kell tisztítani a ciszternát, ez csak akkor lehetséges, ha van külön levezetőnyílása.

Közvetlenül az esőcsatornára szerelt gyűjtőcsatlakozó révén a vizet a tartályba, vagy a kertbe lehet vezetni. Ha a kert lejtős, a megoldás szinte kínálkozik. Az esővizet a ház mellett kialakított, a ház fala felől is szigetelt gyűjtőtartályba vezetjük. A tartályt túlfolyóval is lássuk el. Ahány kert, annyi megoldás.

Állattartó kisgazdaságokban a trágyalevet is érdemes összegyűjteni. 100 liter vegyes istállóból származó trágyalében átlagosan 0,15 kg nitrogén, 0,01 kg foszfor és 0,48 kb kálium van.

Igen gyors hatású, töményen azonban perzsel, ezért fás növényekre ötszörös, lágy szárú növényekre tízszeres hígításban használjuk. Ha 100 liter trágyalére számítva 4-5 kg zeolint keverünk, majd meglevegőztetjük, elkerüljük a kellemetlen szagot. A trányalé természetesen nem szennyeződhet idegen anyagokkal, vegyszerrel, gyomirtó szerrel, fáradt olajjal, ezért csakis megbízható helyről vásároljuk, ahol szakszerűen kezelik a trágyát és a trágyalevet.

Hibákat az öntözés során is elkövethetünk. A leggyakoribb, hogy túl kevés vizet adunk, amely csak a talaj felső, 1-2 com-es rétegét áztatja át, a gyökerekig el sem jut. Tudvalevő, hogy a legtöbb zöldségféle a 20-30 cm-es talajmélységből veszi fel a vizet. 1 liter víz 1 négyzetméteren 10 mm-es mélységben áztatja át a talajt, a vízigényes paprikának például alkalmanként egy négyzetméterre legalább 25-33 liter vizet kell adnunk.

A bogyósok is nagy vízfogyasztók, különösen a szamóca, a fekete ribizke, a málna tűnik ki nagy vízigényével.

Vannak mészkerülő növények, amelyeket nem is lehet mással, mint esővízzel öntözni, ilyenek többek között a savanyú talajokat kedvelő rododendronok, az erika, az azalea, a legtöbb levéldísznövény és az áfonya.

Amilyen nélkülözhetetlen kincs a víz, olyan nagy károkat okozhat az erózióval. Éppen a talaj legértékesebb, úgynevezett leiszapolható része, a humusz és az agyag mosódik le, ha megfelelő talajtakarítással, rétegvonalas telepítéssel, lejtős területen vízfogókkal nem küzdenénk az erózió ellen. Az országos méretű, a gazdaságokat sújtó erózió megakadályozása kívül esik cselekvési körünkön. A kert azonban az a terület, ahol minden jó és rossz dologért többnyire mi magunk vagyunk a felelősek.