Mezőgazda otthon hobby kert
A trágyagiliszta (Eisenia foteida) naponta saját testsúlyával egyező mennyiségű talajt dolgoz fel. A giliszta ürüléke igen értékes, mert sokkal gazdagabb ásványi anyagokban, mint a talaj, amelyet az állat megemésztett.

 A 4-5 cm hosszú, hímnős állat élettevékenysége 7 Celsius fok alatt leáll, s nem viseli el a 35 Celsius fölötti hőséget sem. Legjobb számára a 20-25 Celsius fok közötti hőmérséklet és a nedves közeg, valamint a közömbös kémhatás. A talaj termékenységének fenntartásában óriási jelentősége van a gilisztának (nem csupán a szelektív, különböző típusú trágyagilisztának, hanem a közönséges földigilisztának is). Mintegy 3000 fajuk létezik a Földön. Nem véletlen, hogy az ősi Egyiptomban szinte "szent állatként" kezelték a gilisztát. A Nílus völgye egészen kiemelkedő termőképességének egyik titka az ottani rendkívüli gilisztasűrűség: négyzetméterenként mintegy 30 kg-nyi gilisztaürüléket gyűjtöttek össze amerikai kutatók szerint az adott területen. A giliszta az Északi- és Déli-sarkot kivéve szinte mindenütt megtalálható. Előnyösen befolyásolja a talajéletet, azoknak a parányi, szemmel nem látható élőlényeknek, mikrobáknak a számát növeli, amelyek az egészséges talajértékhez nélkülözhetetlenek. Ahol nagyon aktív a gilisztatevékenység, ott bizonyos betegségek visszaszorulnak.

A talajtakarás (mulcsozás) maga is segíti szaporodásukat. A talaj tápanyagtartalmának függvényében 2-3 havonta szaporodnak. Szinte bármilyen szerves anyagot feldolgoznak, a fűnyesedéktől a gyomokig, a legkülönfélébb trágyáktól - beleértve a fekáliát is - a szennyvíziszapig és a vágóhídi hulladékig. Legkönnyebben azonban a marhatrágyát dolgozzák fel, s ebből készítik a legkiválóbb gilisztatrágyát. Bizonyos szelektált fajokkal olyan környezetvédelmi szennyezési problémákat is meg lehet oldani, amelyek eddig súlyos teherként nehezedik a településekre. Vannak adatok arra is, hogy a nehézfémeket, így a kadmiumot és a higanyt is beépíti testébe a giliszta.
Folytak kísérletek a giliszták sertéshizlalásra való felhasználására. Ez azonban erősen megkérdőjelezhető, éppen a faj nehézfémgyűjtő képessége miatt! Arra azonban alkalmassá teszi ez a tulajdonsága, hogy egy adott terület nehézfémszennyezését megállapítsuk. (Az engedély nélküli veszélyeshulladék-elhelyezés még napjainkban is szomorú aktualitást ad a kérdésnek.)
A giliszták földbeli járataikat szinte kitapétázzák váladékaikkal. A gyökerek ezekben a járatokban könnyen fejlődnek, és jól felvehető tápanyaghoz jutnak. Az esővíz is könnyen beszívódik a járatokkal átszőtt földbe, amely egyúttal levegős is.
A gilisztatrágya növekedést serkentő enzimekben, antibiotikumokban gazdag, sőt még kovavasat is tartalmaz. Köztudott, hogy a kovavasnak nagy a szerepe a növényi szövetek szilárdságában, ellenálló képességük fokozásában.