Mezőgazda gasztronómia
Ahogy kiforrt az első tétel bor az emberiség hajnalán, máris jelentkeztek a tárolási gondok. Kezdetben – jobb híján - agyagba vájt gödrökben tárolták, ezt a helyhez kötött ősi módszert azonban hamarosan fölváltotta az agyag- majd a kőedényes tartás, ami már lehetővé tette a szállítást is.

 Az első, mai értelemben vett hordókat az ókori görögök készítették különböző fák hasított dongáiból, amelyeket vesszőfonat fogott össze. Azonban már a rómaiak számára kiderült: boroshordónak legjobb a tölgyfa, és a mai kádárok jól tudják, hogy abból is csak az egyenes törzsű, szép szálfákat érdemes fölhasználni. Különösen igaz ez akkor, ha a hordót barrikolásra szánják, azaz pörkölési eljárással különleges minőségű borok készítésére teszik alkalmassá.

Hazánkban először a kilencvenes években kezdték gyártani a franciák fölfedezését, a barik (barrique) hordókat, amelyekben a barik bort érlelik. A hordókészítés során a kádárok egyenként hasítják ki a tölgyfarönkből a dongát, majd legalább két évig „érlelik” a szabadban, kitéve az időjárás viszontagságainak, fagy és napsütés, eső és hó hatásainak. Majd a dongákat tölgyfahulladék tüze fölött meghajlítják és pörkölik – igény szerint.
 
A barrikolás, azaz a bornak a pörkölt dongájú hordóból készült hordóban tartása jellegzetes, pörköltkávéhoz hasonló, kesernyés, füstös ízzel gazdagítja az ital ízkészletét és növeli értékét. Nagyon fontosak azonban az arányok, hiszen ennek az aromának nem szabad eluralnia az egyébként is gazdag ízvilágú bort. Ezért a kádárok gyengén, közepesen vagy erősen pörkölt (barrikolt) hordókat készítenek, annak megfelelően, hogy a megrendelő milyen bort akar érlelni bennük.
 
A barik hordókban 9-24 hónapig érlelik a borokat, a hordókat 2-3 évnél hosszabb ideig nem használják. Elsősorban a nagy beltartalmi értékű (testes) vörösborokat barrikolják, mint amilyen például a Cabernet. Ritkábban fehérborokat is készítenek így, leginkább a Sauvignon Blanc és a Chardonnay szőlő mustjából, azaz már maga az erjedés is barik hordóban zajlik. A barrikolás legújabb, az eredetinél jóval olcsóbb és hivatalosan is elfogadott eljárása, amikor – a barik hordós érlelés helyett – barik ízt adó tölgyfa darabokat áztatnak a borban.
 
Hordótípusok: a világ legismertebb hordótípusa a Bordeaux-i, amely 225 literes. Ilyen űrtartalmú a barik hordó is, amelynek az ára nálunk több mint 120 ezer forint. Igen elterjedt a burgundiai hordó is, ami 228 literes. Hazánkban közismert az aszú érlelésére szolgáló Gönci hordó, 136 literes térfogattal. Amíg korábban a kis fahordós érlelés volt divatban, addig napjaink borászai egyre inkább választják a nagyobb, ötszáz literes hordókat.