Valló László szőlészet, szőlőtelepítés, borászat, szőlészet-borászat, borszőlőfajták
"Egy könyv, egy jóbarát, egy palack bor boldoggá tesz." (Richelieu bíboros)

Vörösbort adó kék szőlőként vált igazán ismertté az oportó (vagy kékoportó) hazánkban, merthogy vannak fehér, zöld és szürke változatai is, ezek azonban ritkák a termesztésben.

Máig nem tudni, honnan származik; egyesek szerint portugál, mások szerint osztrák eredetű.

Annyi bizonyos, hogy Magyarország több vörösbor-termő borvidékén megtalálhatjuk, igaz, összesen csak mintegy ezerötszáz hektáron.

A Hajós-Bajai, az Egri, a Szekszárdi és a Villány-Siklósi borvidék egyaránt otthont ad a fajtának, de az utóbbin vált ismerté és keresetté. Ez a termőhelyi változatosság is bizonyítja alkalmazkodóképességét; sem talajban, sem fekvésben nem válogat, a száraz homokon is ugyanolyan jól fejlődik, mint a termékeny löszön vagy vályogtalajon. Emellett jól tűri a téli fagyokat is.

Tőkéje középerős vagy erős növekedésű, vesszői elterülők, rövid- és hosszúcsapra metszve egyaránt bőven terem. Fürtje közepesen nagy, vállas és tömött, benne a sötétkék, gömbölyű bogyók vékony héjúak, lédúsak, édesek, étkezési célra is jók.

Nagy értéke a korai érése; már szeptember elején szüretelhető, de mivel igen rothadékony, a szüreti ideje előbbre kerülhet.

A legkorábban érő vörösbort adó fajta, új borával a Szent Márton napi ünnepségek idején, november 11-én rendszeresen találkozhatunk.

Kevés savat tartalmazó, lágy bora színanyagban gazdag, fajtajelleges, illatos, könnyű asztali vörösbor. Jellemzően házasításokban használják, legelterjedtebb bora az Egri bikavér, amelyben a kékfrankos a „párja”.

Villányban minőséget adó oportó bor is készül, ami akár versenytársa is lehet például a cabernet sauvignonnak.