Valló László kertészet, növénytermesztés, növényvilág, egynyári dísznövények virágkötészetben
Változatos színekben pompázik a védett magyar vagy sziki sóvirág

A  sóvirágoknak mintegy 200 faja ismert. Közös jellemzőjük, hogy só- és szárazságtűrők, illetve hogy száraz virágként igen kedveltek. Vad alakjaik a sós fövenyű tengerpartokon, szikes pusztákon tenyésznek. Leveleik felületén jellegzetes sókiválasztó mirigyeket találunk, amelyek a fölösleges ásványi sóktól szabadítják meg a növényeket. További jellegzetességük, hogy aszályos időszakban kisebb leveleket fejlesztenek, így mérsékelve a bennük lévő víz elpárolgását.

A sóvirágok hazánkban élő ősi formája a védett magyar vagy sziki sóvirág, amely bugás füzérbe tömörült világoskék-liláskék virágaival díszít.

A sóvirág eredendően évelő vagy kétnyári növény, de mert a télen elpusztul, mi egynyáriként tartjuk. Az egynyári sóvirág (Limonium sinuatum) tőlevélrózsát alkotó levelei között hozza 40-70 centi magas száron a tömött bugákban álló, színes csészeleveleit. A kitartó nemesítési munka eredményeként ma már szinte minden színben és árnyalatban pompáznak nyár közepétől késő őszig. Napfény- és melegkedvelő, igénytelen növény, még a száraz, sós sziken is megél. Fontos, hogy magját tavasszal, a fagyok elmúltával jó vízáteresztő talajba vessük, mivel a pangó vízben a gyökere könnyen megrothad. Ha szárazvirág-dísznek szánjuk, a leszedett virágait csokorba kötve és szárral fölfelé akasztva szárítsuk száraz, sötét és levegős helyen mindaddig, amíg minden nedvesség el nem tűnik belőlük.