Valló László állatvilág, állatvédelem, őshonos állatfajok, természetvédelem
A mocsári teknős az egyetlen őshonos hazai teknősfaj

Európa-szerte vészesen csökken a mocsári teknős állománya, honi természetvédőink azonban biztató fordulatról adnak számot. A mocsári teknőst 2014-ben az év hüllőjének választották, és ezzel fölhívták a figyelmet a veszélyeztetettségükre.

Legújabban a Pilis Parkerdő Zrt. adta hírül, hogy a tíz éve megkezdett vizes élőhelymentő program eredményeként a Visegrádi-hegység mintegy húsz erdei kis tavában számottevően nőtt a kétéltűek és a hüllők – köztük a mocsári teknős – egyedszáma. Sőt, a remekül alkalmazkodó teknős még olyan területeken is megjelent, ahol azelőtt híre-hamva sem volt.

Hazánk lápos, mocsaras tavai, lassú folyású vizei kiváló tenyészhelyei voltak a mocsári teknősnek évszázadokkal ezelőtt. Húsa csemegének számított; az egyszerű parasztok éppúgy fogyasztották, mint az úri népek a lakomáikon. Egy 17. századi magyar szakácskönyv például a páncélos hüllő kilencféle elkészítési módjáról ad számot. Az ízletes különlegességnek Bécs polgárai sem tudtak ellenállni: szekérszám utazott a nálunk gyűjtött teknős a birodalmi főváros piacaira.

A huszadik századdal elmúlt a jó világ; a vizes területek lecsapolása, a patakok, tavak, folyók partjainak kiépítése, az erősödő környezetszennyezés az állomány veszedelmes csökkenését eredményezte. A napjainkra megmaradt hazai népesség viszonylag stabilnak mondható, de változatlanul védelemre szorul, népességének megőrzése pedig további erőfeszítéseket kíván.

A mocsári teknős természetvédelmi értéke 50 ezer forint.

A mocsári teknős korábban sokáig rettegett vízi ragadozó hírében állt, mára azonban bebizonyosodott, hogy jobbára vegetáriánus, azaz nagy mennyiségben fogyaszt vízi növényeket. Emellett férgek, rákok, rovarok is részei az étrendjének, halakból pedig leginkább csak a gyönge, beteg példányokat képes elejteni. Sajnos sok ellenséget mondhat magáénak, amelyek közül jó néhány a szaporodásában veszélyezteti.

Rendes hüllő módjára a mocsári teknős is a vízparti fövenybe (homokba) vájt fészekgödörbe rakja 10-12 fürjtojás méretű, puha héjú tojásait, amelyeken a nap melege „ül”. A szemfüles szarkák és szürke varjak azonban gyakran kilesik a tojó nőstényt, és amint távozik, földúlják a fészket. De a vaddisznó, a róka, a borz és a nyest is zsákmányol tojásokat, nemritkán végez a kifejlett állatokkal is.