Mezőgazda állatvilág
Télen a természet nyugalomban van. A fákon és a cserjéken sem lomb, sem virág nincs. A réteken és a szántóföldeken is szünetel a növekedés.

 A méheknek semmi elintéznivalójuk nincs,így gyűjteni sem kell. A méhcsaládnak, mint közösségnek, ez az időszak a puszta túlélésről szól. A repülés energiába kerül, ezzel spórolni tudnak. További energiatakarékossági intézkedéseket a méhcsalád már késő nyáron bevezet. A családonként körülbelül 2000 herét a méhek elzavarják. Az anya már párzott és gondoskodik a tél folyamán is a család összetartásáról. Az anyátlan családoknak alig van esélyük a túlélésre.

A repülés teljesen megszűnik a téli hónapokban. Ezért nincs nagymértékű méhveszteség. A fiasítást szintén felfüggesztik. A fiasítás gondozásának megszüntetése az egyes méhek számára kisebb terhelést, ezáltal kevesebb élelemfelvételt jelent. Ez megnöveli az élettartamukat kb. fél évre. Ezzel szemben nyáron egy méh mindössze 6 hétig él. Ezért szokás nyári és téli méhekről beszélni. Ezek külsőleg semmiben sem különböznek egymástól.

 

Mivel nincs fiasítás, nem szükséges 35 fokos hőmérsékletet fenntartani a családban, illetve a lépeken. A telelő család számol ezzel, amikor késő ősszel, 5 fok körül, telelőfürtbe húzódik, és a legkisebb felületű formát, a gömb alakot veszi fel.

 

A téli napfordulótól kezdve a méhcsalád már a fiatal méhek megerősítéséről gondoskodik. Az anya – területtől és fajtától függően február közepétől-végétől - elkezdi a peterakást. Természetesen a fejlődő fiasítást táplálni kell. A szénhidrát alapú táplálék – vagyis a téli eleség – a lépekben van. A fehérjeellátásról a család késő ősszel már gondoskodott. A nagyon értékes virágpor elfogyasztásával az áttelelő méhek feltöltötték a zsírtestüket, ami biztosítja, hogy a fejlődő lárvákat táplálni tudják mirigyváladékkal.

Minél több méhnem van megfelelő tartaléka, annál több lárváról tudnak gondoskodni. A kibújó fiatal méhek kompenzálják a szokásos téli elhullást.