Mezőgazda otthon hobby kert
Darwin nem túlzott, amikor azt állította, hogy az orchideák beporzásukra irányulórafinált és ötletes technikái túltesznek a legfantáziadúsabb emberi elképzeléseken is. Ő azt állította, hogy minden növénynek megvan a maga beporzó állatfaja, és a növény minden tekintetben ezekhez az állatokhoz idomult az idők során.

 Darwin olyan aprólékosan és behatóan tanulmányozta e témát, és olyan megállapításokra jutott „Az orchideák beporzásának módszertana” című, 1862-ben megjelent művében, amelyet a kritikusai sem akkor, sem most, 140 évvel később nem tudnak megcáfolni.

Darwin műve tehát kiállta az idők próbáját. Mindazonáltal Darwin nem volt túl népszerű ezzel az elméletével a kortársak körében. Köznevetség tárgyát képezte például az az állítása, hogy a madagaszkári Angraecum sesquipedale beporzását valószínűleg egy ehhez a növényhez tökéletesen illő állat végzi, tudniillik ennek az orchideának 30 cm mély tok rejti a virágporát.

1903-ban valóban felfedezték azt a madagaszkári lepkefajt, amely pontosan 30 cm hosszú szívókával rendelkezik, és így kiválóan alkalmas az Angraecum beporzására.

Darwinnak az orchideák beporzásával kapcsolatos teóriáit még közvetlen kollégái és barátai is némi szkepticizmussal kezelték. Azóta Darwin minden állítása igazolást nyert, és ma már biztosak vagyunk abban, ami akkor vad képzelgésnek hatott csupán: az orchideák a legfurfangosabb csábítási trükkökkel rendelkeznek.

Az egyik ilyen vonzó trükk az illat. Az Englossiae méh hímje, illóolajat gyűjt a mellső lábain, amit később potrohára továbbít. Hogy ezt miért teszi, az rejtély.

Feltételezhetően a méhek párosodásában játszhat szerepet, mert ugyanezt a nőstények nem teszik.

Az illatanyag összetétele mindig fajspecifikus attól függően, hogy melyik állatfajt kívánja megcélozni. A legkisebb minőségi vagy mennyiségi változás az illatban azt eredményezi, hogy egy másik állatcsoport fogja megcélozni a növényt, és továbbiakban elvégezni a beporzást. Egyes orchideafajok olyan illatot bocsátanak ki, amely nagyon emlékeztet a feromonra, a termékeny nőstény rovar illatára, így ezeket a növényeket a hím egyedek porozzák be nagy lelkesedéssel.

A beporzás programozásában az időnek is nagy szerepe van. A legtöbb orchidea egy bizonyos napszakban illatozik a legerősebben, méghozzá akkor, amikor a számára fontos rovarok érkezésére számítani lehet. Vannak kora reggel vagy délben illatozók, de vannak olyanok is, amelyek éjszaka illatoznak a legintenzívebben. Ők sz éjszakai lepkéktől várják a beporzást.