Valló László dísznövényismeret, díszfák, díszfaültetés, díszfafajták
A kínai selyemmirtusz

Különleges virágdíszével, arányos termetével, dús lombjával és mutatós kérgével igazán figyelemre méltó látvány a kínai selyemmirtusz (Lagerstroemia indica).

Ázsiában őshonos, de világszerte elterjedt mediterrán hangulatú, egy-másfél méterre növő lombhullató cserje vagy kis termetű fa. Az USA déli államaiban különösen kedvelt, ott Dél virága a neve és gyakori dísze a kerteknek, parkoknak, az autópályák mentén futó cserjesoroknak.

Az ősi formák fagyérzékenyek, de a ma nálunk kapható változatai (hibridjei) már elviselik a mínusz 15 fokot is. Ennek ellenére igényli a védett helyet a kertben, de szépen díszlik a házak nem árnyékos belső udvaraiban is. Megérdemli a jó helyválasztást, hiszen a június közepétől kezdve mintegy száz napon át nyíló, némileg az orgonához hasonló, piros, fehér, vagy éppen lila színben pompázó, rojtos szirmú bugás virágai lenyűgözik a kerti díszek kedvelőinek tekintetét.

A fény- és melegkedvelő kínai selyemmirtusz a laza szerkezetű, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő és némileg savanyú talajon díszlik a legszebben. Ha sok a só a földjében, az visszaveti a fejlődésben, ezért csak mértékkel műtrágyázzuk. A fiatal növény különösen igényli a vizet, de a tartós szárazság a kifejlett bokrot is megviseli.

Betegségeknek jól ellenáll, ám a lisztharmat megtámadhatja.

Jó, ha télen takarjuk a tövét, de ha el is fagy a bokor, a tő kihajt. Hogy koronája tömött maradjon, vesszőit minden tavasszal tanácsos visszavágni.

Félfás dugvánnyal vagy bujtással szaporíthatjuk.