Valló László madárélőhelyek védelme, madarak vonulási térképe
Fecskéink hamarosan elindulnak Afrikába. Visszavárjuk őket!

Fecskét látok, szeplőt hányok, selymet gombolyítok – szól a régi gyerekmondóka.

Sajnos napjainkban egyre kevesebbet láthatunk a sokunknak kedves madarakból, mert mind a három faj, a füsti-, a molnár- és a partifecske állománya egyaránt csökkenést mutat. Ezért elsősorban a megváltozott termelési, környezeti viszonyok a felelősek, ám a mindennapok embere is tehetne többet értük, például ha nem veri le a fészküket az ürülékpotyogtatásuk miatt, hanem fecskepelenkát tesz alá.

Azáltal, hogy mostanra töredékére csökkent a háztáji és legelő állattartás, illetve általánossá vált a vegyszerezés, súlyosan visszaesett a fő táplálékforrásul szolgáló rovarnépesség. De egyre erősebben mutatkoznak a klímaváltozás hatásai is; mind gyakoribb a száraz tavaszok előfordulása, amikor a fecskék nem találnak elég sarat az otthonépítéshez. Ilyenkor sárgyűjtő helyek kialakításával, illetve műfészkekkel segíthetjük őket. Ám a vonulási útjukon fellépő, különösen nagy erejű viharok, az Afrikát sújtó, pusztító szárazságok is tizedelik népességüket. Pedig nincs még egy olyan madarunk, amely olyan eredményesen irtaná a szúnyogokat, és ezáltal elejét venné az olyan vérszívók által terjesztett betegségeknek, mint dengue-láz, a Nyugat-Nílusi láz, vagy a szarvasmarhákat veszélyeztető kéknyelv betegség, amelyek kórokozói már itt ólálkodnak a déli határainkon. S ha meggondoljuk, hogy egyetlen fecske több mint 800 rovar pusztít el naponta, köztük sok-sok szúnyogot, elképzelhetjük annak a 160-200 ezer közötti fecskepár rovarpusztító munkájának a jelentőségét, amelyik Magyarországon óvja az egészségünket.

Természetes is, hogy védett mindhárom fecskefaj. Eszmei értékük 50 ezer forint, és a védelem kiterjed a fészkekre és a tojásokra is.

Mostantól már a nagy utazásukra készülnek a fecskéink; kisebb-nagyobb csoportokba verődve gyülekeznek a villanydrótokon, a háztetők gerincén, hogy 2-3-4 hét múltán elinduljanak Afrikába. Ilyentájt különösen mohón táplálkoznak, korábbi testsúlyuk kétszeresére is hízhatnak, hogy legyen elég tartalékuk a hosszú útra.

A Közép-Európai fecskeállomány tekintélyes része nálunk gyülekezik; a Balaton környéke és a Hortobágy nádasai, a Baranya megyei Sumony halastavainak náderdei kiemelt találkozási helyeik.