Valló László állatvilág, állatvédelem, természetvédelem, természetvédelmi tervezés, természetvédelem története
A vidra jelenléte egészséges élőhelyről tanúskodik

Sok vízi állathoz hasonlóan a vidra európai népessége is fogyatkozóban van. A vízszennyezés, a vizes élőhelyek pusztulása, valamint az orvvadászat miatt a korábban összefüggő állománya földarabolódott, közösségeik elszakadtak egymástól. Ehhez képest hazánk még mindig „vidranagyhatalomnak” tekinthető, állományszáma állandónak mondható. Élőhelyét elsősorban a dunántúli és az alföldi halastórendszerek jelentik, és noha fokozottan védett (eszmei értéke 250 ezer forint), a magánkézben lévő halas- és horgásztavak tulajdonosai gyakran fegyverrel vesznek elégtételt a vizeiket dézsmáló állattól. Márpedig a természetvédők szerint a vidra, mint a vizes élőhelyek csúcsragadozója, kiemelt védelmet érdemel: jelenléte azt jelzi, hogy az élőhely állapota egészséges. Következésképpen minden olyan intézkedés, amely e faj javát szolgálja, az egész vízi környezet előnyére válik.
A legtöbb menyétféléhez hasonlóan a vidra teste megnyúlt, orsó alakú, végtagjai rövidek. Testhossza 70-80 centi, plusz a 30-40 centis farok. A hím súlya 10 kiló körüli, a nőstény ennél kisebb. Az ujjai között feszülő úszóhártya, a hosszú farok és a hajlékony test mind a víz életmód kellékei. Bundája is ehhez szabott: sűrű, tömött szőrzetű és zsíros, azaz víztaszító. Vadászterületet tart, amelyet véd a betolakodóktól, határait ürülékével jelöli meg. Elsősorban halfogyasztó, de nem veti meg a békákat, rákokat, kagylókat, sőt a vízi rovarokat sem. Olykor jóllakottan – a tógazdák nem kis bosszúságára - játékból is halászik, sorsára hagyva a megsebzett vagy megölt halat.
A vidra magányos vízi ragadozó, a hím és a nőstény külön vadászterületet tart fenn. Ritkán kerül szem elé, mert rendkívül óvatos, leginkább éjszaka aktív. A párok nászidőszaka alig két hétre korlátozódik, ezt követően a hím és a nőstény elválik egymástól, de a találkozásra, illetve a párzásra az év folyamán bármikor sor kerülhet.
A vemhesség ideje 60-70 nap, amelynek leteltével a nőstény 2-3, ritkán 5 kölyköt hoz a világra. A vidramama egyedül neveli kicsinyeit. A kis vidrák két hónaposan már úszóleckét kapnak, megismerik a környéket, és gyakorolják a zsákmányszerzés fortélyait. Fontos tudomány a szárítkozás technikájának elsajátítása is, mert a - télen született - fiókák megfázhatnak a nedves bundában, ami a halálukat is okozhatja. Ha a kölykök elérték a 8-12 hónapos kort, az anyjuk szabályosan elkergeti őket maga mellől, és éli tovább magányos vízi életét.